Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

ADATTÁR - Réti Endre: A pesti orvosi kar hallgatóinak helyzete, törekvései és mozgalmai a kari jegyzőkönyvek alapján (1848 — 1918)

maximum már a 75. p. szerint 2\3 szótöbbséggel, — valószínűleg, ha a „régi magyar vendég-barátság" eléggé bőkezűnek ígérkezik — meg is hosszabbítható. Azt hiszem, hogy ilyen országos, ül. birodalmi diákgyűlésre négy vagy még több napi szünetet sem az egyetemek, sem az egyéb főiskolák elöljárósága nem fog engedélyezni s a szorgalmi időbe tett ilyen önkéntes szünidő már egymaga elégséges a szabályoknak jelen alakjukban való elutasítására. A szervezet egyébként is teljesen zavaros, nem válik dicséretére ifjúságunknak ilyenekben műkedvelő része fogalmazási és tervezési képességének, Hiában való munkát végezne az előadó, ha tovább részletezné az egyes pontokat, csupán három megjegyzésre szorítkozik. Az egyik vonatkozik a Diáksajtóra. Hát nem elégszer próbálta meg ifjúságunk a lapszerkesztést? Aki figyelemmel kísérte az eddigi lapokat, folyton változó szerkesztőségükkel, az meggyőződhetett, hogy végtelenül kezdetleges, silány, sokszor bosszantó és illetlen tartalommal jelentek ezek meg ; pedig mennyi kedvezményben részesültek! Egy ideig egy ilyen zúglap az „Egyetem hivatalos lapja" címével jelent meg. Az Egyetem alatt ők persze csak az ifjúságot értették. Második megjegyzése az, hogy az egyetemi és más főiskolai polgárok saját egyetemük, ül. főiskolájuk fegyelmi hatósága alá tartoznak : ez a szabálytervezetben nem nyer kifejezést, sőt a 110. pont szerint az illető főiskola tanári karának megbízottja csak a „helyi pénztár" ügyvitelébe tekinthet be. Végre szomorúan hétköznapi gondolkodásra vall, amikor ez az ifjúság a nemzeti alapon való szervezést a fokos jelképe alá helyezi ! Hát semmiképpen sem tudja belátni ifjúságunk, hogy szegény hazánk tőlük a nemzet boldogulását nem fejbeverések, hanem intelligens, békés munkásság révén várja, hogy csakis csendes, de megfeszített munkássággal lehetnek e haza méltó fiai, de semmi esetre akként, mint ők tervezik, hogy t. i. a 4. és 86. pontok szerint háromszínű szalagon nyakukban akasztott kis fokossal és kézben hordott nagy, réz- vagy ezüst fokossal a világ nevetségére szolgáljanak. Ennek a Birodalmi Szövetségnek amely az egyetemi, rajztanári, kereskedelmi hallgatókat, a r. kath. és más vallású teológusokat, és a rabbinevelő intézetek növendékeit akarja a fokosban egyesíteni : semmijózan célja nem lehet, a kérvényezők elutasítandók. Az alapszabályokat és kísérő iratokat aláírt főiskolai hallgatók kiléte nem állapítható meg. Ok maguk sem jelzik, hogy hova tartoznak, így esetleg akár az egyetemeken kívül állók is beadhatták a tervezetet. Csupán jellemzés céljából hozza fel, hogy az egyik aláírót ismeri; ez már végzett, diplomás ember, neve tehát a mindössze négy aláíró közül törlendő. Szüleivel beszélgetve élőadó hallotta, hogy ez a fiuk, jóllehet szorgalmas tanuló volt, mégis nagy nehézséggel és késedelmmel végzett, mert „idejét a közügyek" nagyon elfoglalták. Valóban annak a tanulónak, aki főiskolai tanulmányait komolyan veszi, nem lehet ilyesmire ideje s már ebből a szempontból is gátat kell vetni az ilyen időfecsérlö egyesület-alapításnak. Kérjük ez alkalomból a mn. Minister urat, hogy ifjúságunknak ő is tudomására hozassa, hogy a tanulóság ilyen hiábaváló buzgolkódás helyett, egyedüli feladatának a tanulásnak éljen : az alatt a pár év alatt, amíg ők felső iskolai tanulmányaikat elvégzik, a haza el lehet az ő küzdelmük nélkül is, aztán érettebb ésszel szolgálják majd a hazát, nemzetet. Javaslat egyhangúlag elfogadtatik.