Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

ADATTÁR - Réti Endre: A pesti orvosi kar hallgatóinak helyzete, törekvései és mozgalmai a kari jegyzőkönyvek alapján (1848 — 1918)

győződve, hogy a tanári kar azt orvosolni is fogja. Még mindig nem látván a nyugalom teljes beálltát megkérdeztem mi az oka még türelmetlenségükre és erre kijelentették, hogy nem tűrhető az, hogy a klinika és az udvar rendőrökkel van megszállva. Erre válaszom az volt, hogy a rendőröket nem a Dekanatus rendelte ide, az egyetemi hatóságoknak tudomásuk sem volt róla, s intézkedtem már, hogy azok azonnal elhagyják a területét és a klinikákat s újból felszóllítottam az eloszlásra őket. Erre némileg nyugalom állván helyre ismét felmentem kísérőimmel a Dekanatusba a további teendők megbeszélése végett, de csakhamar hirtelen zaj hallatszott jel oda a központi épület folyosóiról amit az okozhatott, hogy Pavlik rendőrfelügyelő valamely okból a dékáni hivatalba akarván jönni azt hitte bizonnyal a fiatalság, hogy a Dékán csak áltatta őket s maga kér rendőri assistentiát a talán kelepczébe csalt s a Dekanatushoz panaszbeadásra felmenő ifjak letartóztatására. Hogy a hallgatókat lecsillapítsam s Pavlik menekülésére utat nyissak az üléstermet és a szomszédos termeket megnyittattam ahová aztán a fiatálság beözönlőit, a folyosók kiürültek, s így az orvoskari irodatiszt Margitai Pavlik rendőr felügyelöt elvezethette. Magam Hőgyes prodékán, Thanhoffer kari jegyző és Bókay tanár kíséretében a dékáni szobából bementem az ülésterembe és beszédet intéztem az ifjúsághoz figyelmeztettem, hogy aki magát törvényen kívül helyezi ügye is a törvények korlátain kívül marad, s csak rosszabbítja azt; ellenben, ha nyugalommal lesznek, s netáláni sérelmeiket nyugodtan megbeszélik s előadják, vagy írásba foglalják, akkor ha azt illő formában teszik, a tanári testület elé fogom hozni. Erre tantermet kért a hallgatóság, hogy tanácskozhassék mire kísérőimhez fordulva, hogy a felizgatott ifjúságot a közvetlen igazgatásom alatti orvoskari központi épületből ne kelljen kibocsátanom, s így azt kellő felügyelet alatt tarthassam, a jelenlevő Bókay tanárhoz fordultam nagy tanterme átadásáért s így a gyógyszertani intézet tantermét jelöltem ki tanácskozás helyéül, de felszóllítottam a hallgatóságot arra, hogy így felhevültén ne fogjanak a tanácskozáshoz és az idegen elemektől megszabadítva magukat halasszák délutánra a tárgyalást. Erre az ifjúság melyhez egyik társuk is csendesítő beszédet tartott, teljes nyugalomra tért, a Dékánhoz köszönő beszédet és szótfogadást intézett és elhatározva, hogy d.u. 3 órakor a gyógyszertani intézet tantermében gyülekeznek egybe tanácskozásra, teljes rendben és csendben szétoszlott úgy, hogy alig Íjé óra múlva midőn a telepet bejártam a pedellussal rendes viszonyokat találtam mindenütt, se lárma, se csoportosulás nem volt, se rendőrt, se tüntetőt nem találtam sehol, az Iső sebészi kóroda kertjében sem. Visszatérve a dékáni hivatalba s éppen péntek nap lévén a rendes szigorlati jelentkezéseket és befizetéseket fogadtam mintegy 12 fél óráig. Még a befolyt pénzeket össze se számolhattam midőn hirtelen nagy lótás futás és lárma hallatszott s jelentést tettek irodámban, hogy ütik a rendőröket s lázong a fiatalság. Hogy miből és miért keletkezett ez a második s mondhatni igazán megbotránkoztató fellázadás, miután a fiatalság már egyszer teljesen szétoszlott — nem tudom. — De az a gyanúm, hallván „Dobjátok ki a rendőröket" s kettőt nyomban ki is tettek a kerítésen át, hogy a feloszlás után talán ismét bejöttek a rendőrök a telepre, s ez hozta össze újra az ifjúságot. Azonnal leszaladtam a portással és a pedellussal s ekkor a kert közepe táján láttam az igazgató tanárt körülvéve a lázongó ifjúság által Mészáros János gazdasági igazgató karján ; utat törtem hozzá a nagy tolongás