Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

ADATTÁR - Antall J.—R. Harkó V.—Vida T.: Perlitzi tervezete orvosi és sebészeti főiskola létesítésére

Haan: L.: Jena Hungarica, Gyula, 1858. 47. 1. Demkó K. : A magyar orvosi rend története. Budapest, 1894. 440—441. 1. és 457. 1. Magyary-Kossa Gy. : Magyar orvosi emlékek. I. k. Budapest, 1929. 17. 1. Győry T. : Az orvostudományi kar története 1770—1935. Budapest, 1936. 20. 1. Gortvay Gy. : Az újabbkori magyar orvosi művelődés és egészségügy története. I. k. Budapest., 1953. 19. 1. Herczeg Á. : A Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi fakultásának 1751ből való tervezete. Orvosi Hetilap, 1930. 74. évf. 6. sz. 151 — 155.1. [3] Kisebb városokra, falvakra nem jutott orvos, csak borbély-sebész, akiket az orvosi kar felállítása előtt sebészcéhek képeztek ki. Számuk hazánkban egy 1747-ben végzett felmérés szerint (Győry : i. m. 16. old.) 187-re rúgott. Mária Terézia látva, hogy még e kevés számú orvos, ill. sebész hely szerinti megoszlása is aránytalan, 1752-ben rendeletet ad ki, melyben a megyéket orvos és sebész tartására kötelezi. Rendelkezését szinte évenként kellett ismételnie (Linzbauer X. F. : i. m. II. 279, 429, 461, 576. 1.), mert nem akadt elég pályázó. [4] Az első magyar nyelvű „Gyógyszerek árszabása" 1829-ben jelent meg. [5] A céhszerűen kiképzett sebészek folytathattak orvosi gyakorlatot; belbetegek kezelése tilos volt számukra, de mégis foglalkozhattak ezzel is, mivel ismételten rendeletileg kellett eltiltani a sebészeket a belgyógyászati gyakorlattól, így történt 1742-ben is (Linzbauer, X. F.: i. m. 191. 1.). A sebészképzés hazai történetében a nagyszombati orvosi kar felállítása hoz fordulatot: két szigorlat letételével egyetemi képesítést nyerhetnek. [6] A nagyszombati orvosi kar felállításáig ifjaink csak külföldön juthattak orvosi diplomához, s mivel így valóban sok pénz vándorolt külföldre, a hatóságok igyekeztek ezt megnehezíteni. Már 1725-ben elrendelték, hogy csak a bécsi kir. udvari kancellária által engedélyezett és a pozsonyi helytartótanács által kiállított útlevél birtokában hagyhatják el a tanulók az ország határát. (Győry T. : i. m. 11-12. old.) [7] E vándor kuruzslók, akiket Perlitzi „orvossághordozóknak" nevez, és együtt említi őket „a nyereségen kapkodó" empirikusokkal és alkimistákkal, tkp. „olajos tótok", olejkárok, akik működésükkel sok bajt és kellemetlenséget okoztak. Linzbauer codexeben számos adat található működésükre vonatkozólag, még 1792-ben is engedélyezte a Helytartótanács (i. m. III. k. 1. 670, 683, 804, 837.1.), hogy különféle olajokkal házaljanak. [8] Bár ez az egyik legkitűnőbb meglátása Perlitzintk, „az ország közepén fekvő hely" helyett Nagyszombatban került felállításra az orvosi kar. A jövő őt igazolta: hét év után már költöznie kellett az egyetemnek. [9] Éppen ezeknek a feltételeknek a hiánya tette indokolttá az egyetem Budára, majd Pestre történő helyezését. [10] A nagyszombati egyetemen az 1770-ben rendszeresített 5 orvoskari tanszéken kilenc tárgyat oktattak, a tanárok fizetése 1200 forint volt. 1806-ban emelték fel 1500 forintra. (Hőgyes E. : Emlékkönyv, Bp. 1896. 19. 1.) [11] Az orvosi pályára készülő protestáns fiatalok csak a licenciátust szerezhették meg, a doktorátust nem, így volt kezdetben a nagyszombati egyetemen is. Orvosi gyakorlatot mindkétfajta diplomával lehetett folytatni. [12] Minden bizonnyal a pesti Invalidus-kórházra gondol Perlitzi, mely monumentális épülete volt a városnak. 1716-ban kezdték építeni a háromemeletes főépü-