Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

ADATTÁR - Antall J.—R. Harkó V.—Vida T.: Perlitzi tervezete orvosi és sebészeti főiskola létesítésére

engedelmeskedni a másikának, s ennek folytán eddig még nem létezik a mi éghajla­tunkhoz alkalmazott szabvány, sem gyógyszerkönyv [4], hanem képtelen külföldi gyógyszerkönyveket erőltetnek, amelyeket többnyire nem is hoztak összhangba Magyarország körülményeivel. Ilyeneket előbb a főiskolának kellene kidolgoznia. 6. Hogy eddig szabadjában állott akármilyen vándor szemésznek, valamint tapasztalatlan sebésznek orvosi gyakorlatot folytatnia, és büntetlenül dühöngenie az emberek teste és pénztárcája ellen, hiszen nincs meg a módja, hogy a hozzáértők megbüntessék őket, senki sincs, aki megítélné és megvizsgálná a bizonyítványaikat és a ténykedésüket, és néha napján védelmébe venné az igazi és megbízható orvosok jóhírét és becsületét [5]. 7. Hogy bár oly sok a veszélyes eset, eddigelé egyetlen hely sincs Magyarországon, ahol be lehetne mutatni a fiatal sebészeknek és szülésznőknek a sebészi és anatómiai műtéteket, és ahol eleget tudnának tenni a törvényszéki esetek [követelményeinek]. 8. Hogy ösztönzés és alkalom híján eltemetünk számos kiváló tehetséget, akik napfényre kerülnének, ha a jutalmazás és alkalmaztatás reményében alkalmuk adód­nék az iskolázásra és szorgalmuk [kifejtésére]. Ezért aztán a természeti kincsek nagy része, amelyekben Magyarország a többi európai országot megelőzve bővel­kedik, ismeretlen marad, ami pedig a bányákat és a természetes meg mesterséges ásványokat illeti, fel sem tárják [azokat]. II. Azok az előnyök és az a haszon, amire a felállí­tott főiskola hatása révén számíthatunk. I. Gondoskodnánk mind a Magas Kormányzat, mind pedig az egész Nemzet dicsőségéről és tisztességéről, ha nem tűrnők, hogy a külföldiek hiányolják azt, ami miatt a tudományos könyvek és felfedezések hiányának címén főként a németek megvetik nemzetünket, sőt nyilvános írásokban is rágalmazzák és vádolják, és ami minden tekintetben boldoggá, szerencséssé és híressé tehetné az országot, fel­ébreszthetné még a külföldiek figyelmét és csodálatát is, és inkább hívogatná őket hozzánk, mint bennünket hozzájuk. Ezt biztosan remélhetjük, ha felébresszük a tehetségeket, és szerencsésen párosítjuk a Magyarországon önmaga szemléltetésére oly bő anyagot szolgáltató természetet a tudománnyal és a szorgalommal. Ha a had­viselésben és okosságban annyiszor ragadjuk el a pálmát más népektől, miért ne a tudomány terén ? Csak idejekorán lássanak hozzá és tanuljanak a mieink. 2. Előmozdítjuk az ország egészségügyi törekvéseit, miközben megnyitjuk hazánk fiai előtt a lehetőséget, hogy elérjék azt, amit eddig külföldiekkel kellett elvégeztetnie, és kellene még mindig elvégeztetnie, ha nem kerülnének hamarosan napfényre élénk tehetségek. 3. Felbecsülhetetlen jótéteményként az egész ország lakosainak további egészség­védelméről történik gondoskodás azzal, hogy a megyékbe, városokba, a hatóságok­hoz és a kórházakba olyan orvosokat és sebészeket oszthatunk be, akik ismerik az alattvalók nyelvét és természetét, akiket mindjárt a mi környezetünkben vezettek be a gyakorlatba, miután a tanárok oldalán megszerezték a kellő tapasztalatukat. Ebből nem kis hasznot remélhetünk mind a járványok idején, mind azon kívül. 4. A szülőknek is nagy előnyére, sőt magának a köznek is hasznára az országban

Next

/
Thumbnails
Contents