Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Halmai János: A korszerű gyógyszerészképzés kialakulása Magyarországon (1876 — 1945)

kérdésről. Vázoltuk azt az utat, amit a gyógyszerészképzés megtett az egyszerű, kis gyógyszer észinastól kezdve a segéden, majd egyetemi hallgató és okleveles gyógyszerészen keresztül a gyógyszerészdoktori diploma megszerzéséig. Az út rögös volt, de a cél nemes, érdemes és még ma sem tekinthetjük lezártnak. IRODALOM Baradlai /.—Bársony E. : A magyarországi gyógyszerészet története. Budapest, 1930. Halmai J. : A gyógyszerészet története. Jegyzet, gyógyszerészhallgatók részére. Budapest, 1958. Halmai J. : Téri Tibor emlékezete. Gyógyszerészet. 12. évf. 4. sz. 1968. Kollarits : Az orvosi karra vonatkozó érvényes fontosabb törvények, rendeletek, szabályok és határozatok. Budapest, 1910. Mozsonyi S. : A magyar gyógyszerészképzés reformja, tekintettel a külföldi rendszerekre. Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Értesítője. XI. 4. sz. 1935. Varságh : A magyar gyógyszerészeire vonatkozó és jelenleg érvényben levő törvények és szabályrendeletek. Budapest, 1899. Tanulmányi, fegyelmi és leckepénz szabályzat. Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem. Budapest, 1937. Szabályzat az egyetemi gyógyszerészképzésről. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, Budapest, 1940. Tanrendek. Győry T. .* Az orvostudományi kar története 1770—1935. Budapest, 1936. Zusammenfassung Der § 124 des Gesetzes XIV. aus dem J. 1876, dessen mit der Ausbildung sich befassender Teil erst durch die Verordnung des Innenministeriums Nr. 35 985 von 8. VIII. 1892 in Kraft gesetzt worden war, unterscheidet pharmazeutische Lehrlinge, Gehilfe, Meister und Doktoren der Pharmazeutik. Einen weiteren Meilenstein der Entwicklung bildet die Regelung Nr. 112 745 vom J. 1914 des Kultus- und Unterrichts-ministeriums, die Massnahmen hinsichtlich der Aufnahme, Rigorosa und der Erwerbung des Doktortitels der Pharmazeuten beinhaltet. Zur Zeit der Räterepublik hat das Volkskommisariat für Volksbildung mit seinem Erlass Nr. 157 404/1919 vom 5. Juli die Errichtung einer Pharmazeutischen Hochschule mit einer Studienzeit von 9 Semestern verordnet. (Die Studienzeit hat die Verordnung Nr. 173 763/1919 vom 29. Juli geregelt.) Der XXV. Gesetzesartikel vom J. 1920 hat den „Numerus clausus" auch bei der Aufnahme von Pharmazie-Studenten eingeführt. Eine radikale Wendung bedeutete die Verordnung Nr. 32 900 des Ministeriums für Kult- und Volksbildungswesen vom J. 1940, welche eine aug allgemeine naturwissenschaftliche Bildung basierende, weitreichende und höhere Fachausbildung gesichert hat. Deren Inhalt wird durch eine besondere Tabelle bekanntgemacht.