Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Halmai János: Gyógyszerészképzési törekvések 1848-ban

4. Egy külön tanszék állítassák az elemzési vegytan és mérgezéstan részére, szintén teljes műhellyel kapcsolatban. 5. Gyógyszertan, vénykészítés, adagtannal kapcsolatban szintén külön tanszéken adassék elő. 6. Ezen rendes tanulmányok mellett kívánatos ; a gyógyszerészeti törvényisme, rendőrségi gyógyszerészet, gyógyszerészeti üzlettan, könyvviteltan és árszabályozástan részére rendkívüli tanszékek terveztessenek. Az eddigi egyéves tanfolyam két évre emeltessék. Mivel pedig a tanításban egységnek kell uralkodnia és ez csak folytonos felügyelet által érhető el, szükséges az egyetemen külön gyógyszerészeti igazgató alkalmazása. A szigorlatok az illető tanárok, az igazgató és a Gyógyszerész Testület Bizottsága által akként eszközöltetnének, hogy minden jelölt: a) h fent említett tudományból szigorú szóbeli vizsgát tegyen; ennek jó sikere esetében: b) a hivatalos gyógyszerek közül sorshúzás útján meghatározandó egyet felügyelet alatt elkészítsen; végre: c) egy összetett testet elemezzen. Akár olyat, amilyen a közéletben mérgezések következtében szokott előfordulni, akár valamely hamisított gyógyszert vagy tápláléki szert. Miután a jelölt mindezen követelményeknek megfelelt, értekezést nyújt be, nyilvános vitatkozást tart, azután felavattatik és tanúsított magasabb képzettségének megfelelőleg gyógyszerésztudori oklevelet fog nyerni." Fontosnak látom még az eredeti memorandumból a következő szöveg szószerinti idézését: „Szükséges, hogy az egyetemen külön gyógyszerészeti osztály állíttassék fel, s hogy a gyógyszerészi okmányokból a „mester" cím a jövőben mellőzve legyen, továbbá: a gyógyszerész kiképeztetése és társadalmi állása tekintetében más osztály tagjainál lejjebb nem áll; természetes, hogy a kormánynál való képviseltetése nem lehet más osztálybeliek által. A gyógyszerészeti ügyek előadója saját osztálylyal bíró, önálló, felelős államtisztviselő legyen." Az idézetekből kitűnik, hogy a tervek korszerűek voltak, sőt csaknem 100 évvel előremutattak a gyógyszerészet, főként pedig a gyógyszerészképzés terén is. S arról sem feledkezhetünk meg, hogy 1848-ban Láng A. Ferenc nyitrai gyógyszerész szerkesztésében megjelent az első gyógyszerészújság, a Gyógyszerészi Hetilap! Bár a szabadságharc után következő elnyomás lehetetlenné tette a tervek megvalósítását, ennek ellenére több mint 100 év után is kötelességünk leróni az elismerést. IRODALOM Baradlai—Bársony : A magyarországi gyógyszerészet története. Budapest, 1930. Halmai: A gyógyszerkiképzés ügye a szabadságharc idején. Gyógyszerészhallgatók értesítője. Budapest, 1939. VI.