Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Halmai János: Gyógyszerészképzési törekvések 1848-ban
József miniszterhez a gyógyszerészi oktatás és orvos-gyógyszerészi kar létesítése ügyében. Hazánkban egy tudományág sincs olyan kevéssé tekintetbe véve s a haladás kívánalmainak oly kevéssé megfelelő, mint a gyógyszerészet tanítása. Ez az elhanyagolás olyan nagymértékű, hogy e téren Európa minden országa túlszárnyal bennünket. Mert míg Németországban a gyógyszerészet minden tudományos része kielégítő számú tanár révén tökéletesen taníttatik és míg Frankhonban külön egyeteme van 10 tanárral és egy igazgatóval és hol a gyógyszerészetet a hozzátartozó segédtudományokkal több éven át a legkiterjedtebb értelemben tanítják, — addig nálunk alig adják meg a természet- és vegytanból a legszükségesebbet és így tudományos kiképzésük tekintetében majdnem egyedül az öntanulásra vannak utalva. — Miután ismeretes a gyakorlati gyógyszerészet fontossága és minthogy az emberiség legfőbb java, az egészség van előtérben, az ország kötelessége a főtanodában tökéletes tanítási rendszert állítani — e célból a legnagyobb szükség érzetében a mostani követelményeknek megfelelő tantervet bátorkodunk előterjeszteni és létesítéséért könyörögni. 1. Az eddig gyógyszerészek részére kijelölt tanulmányok a bölcsészeti tanfolyamra tétessenek át és a leendő gyógyszerész felvétetvén az orvosi tanfolyamra, köteles legyen a természettan, mennyiségtan, általános vegytan tárgyakból és deák nyelvből próbatételt tenni. 2. A gyógyszerészi tanpálya a gyógyszerész magasabb tudományos kiképzésére és mütani gyakorlottságára és az emberiség javára elmúlászthatatlan szükséges következő szaktudományokat foglalja magában : a) az elméleti és gyakorlati gyógyszerészetet és gyógyszerárutant, b) a gyógyszerészi, c) a kémlő, d) a törvényszéki vegytant. Mindezek pedig gyakorlatilag tanítassanak. e) a gyógyszerészi természettudományt, ásványtant, füvészetet, állattant. — Ezen tanulmányok pedig, miután a gyógyszerészet alapját képezik rendes tanárok által, legnagyobb kiterjedésben és tökéletességben taníttassanak! 3. A szigorú próbatétel az oklevél elnyeréséért a rendes tanárok áltál, az igazgató ellenőrködése mellett és a gyógyszerész testület választmánya előtt történjék. — 4. A gyógyszerészi tanpálya 2 év legyen, gyakornoki idő az 1. alatti előképzettség mellett 3 év legyen. — 5. A megtanult tudományok csak úgy hozhatnak az országnak és a gyógyszerészeinek hasznot, ha gyakorlatba vételüket alkalmazzák. — Ezért az oklevelet csak 2 évi szolgálat után adják ki. így a gyógyszertár önálló igazgatása tapasztalást gyakorlathoz legyen kötve. Miután a gyógyszerészi tanulmányok tanítására a jövőben gyógyszerészek is alkalmazhatók és ezen tanulmányok közül többet orvostanulók is hallgathatnak, szabad hazában pedig minden polgár rend és állás különbség nélkül egyenlő honpolgár és egymás nélkül nem létezhető rokonosztályok barátságos összeolvadása az általános jólét szempontjából is óhajtandó s miután a gyógyszerészet az egészségtudományi karhoz van csatolva : célirányos lenne ezen testületnek orvosgyógyszerész tudományi karrá átváltoznia. Ez a gyógyszerészek számára ösztönzésül szolgálna és a két testület között nagyobb rokonságot és összeolvadást eszközölne. Miután így a gyógyszerész teljes képzettséggel fog bírni, az oklevél elnyerésével ne a gyógyszerészet mesterévé, hanem tanárává avattassék. Pesten 1848. május 20-án Würtzler Vilmos 1. elnök, Hoffmann József 2. elnök" Sajnos csak tervezet készült, melyet id. dr. Wagner Dániel gyógyszerész, a
