Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Schultheisz Emil: A hazai orvosképzés története a nagyszombati orvosi kar felállításáig

TANULMÁNYOK A HAZAI ORVOSKÉPZÉS TÖRTÉNETE A NAGYSZOMBATI ORVOSI KAR FELÁLLÍTÁSÁIG SCHULTHEIS Z EMIL A

magyar orvosok képzése hazánk sajátos történelmi viszonyai következtében nem esik egybe a magyarországi orvosképzéssel. Hazánk művelődését a középkorban ugyan aránylag sok káptalani iskola jelzi, ezek azonban orvosképzéssel nem foglalkoztak. Azt az állítást, mely szerint „... nyoma van annak, hogy a 14. században az esztergomi káptalani iskolának orvosi osztálya is volt.. hiteles forrás nem támasztja alá [1], A középkori magyar egyetemek pedig rövid életűek voltak, és nem mindegyik rendelkezett orvosi karral. Ha tehát a magyar és a hazánkban működő idegen orvosok tudásának eredetét keressük — ha röviden is — de foglalkoznunk kell a külföldön tanulókkal; annál is inkább, mert mint az a későbbiekből kitűnik, a külföldön való tanulmányok még a 18. században is jelentős szerepet játszottak a magyar orvosok kiképzésében. A páduai egyetemnek már a 14. század elején volt magyar tanulója. Számuk a századok folyamán egyre emelkedett, közöttük többen lettek orvosdoktorok. Részletes felsorolásuknak ugyanúgy, mint a többi olasz, majd francia, angol egyetemeken tanulókénak, itt nincs helye, ezt illetően utalunk Veres Endre könyveire [2]. A KÖZÉPKORI PAPORVOSOK Hogy az orvosdoktorok száma a középkori Magyarországon igen csekély, annak oka az általános kulturális helyzetben keresendő. Tanult ember a középkorban ugyancsak kevés volt egész Európában, mint azt Békefi Rémig is kifejtette. Az általános tanulatlanságot az egyházi élet, de a közigazgatás is megsínylette. Nagy Lajos király 1345-ben panaszosan jelentette a Szentszéknek, hogy Magyarország világi és szerzetes papsága között már évek óta nincs egy teológiai magister sem [3]. Annál kevésbé lehetett orvosdoktor közöttük. 1323-ban a szepesi káptalan 11 kanonokja közül csupán 4 tudta aláírni egy ülési jegyzőkönyvüket sajátkezűleg, a többi 7 nevét egyik társuk írta alá [4], Ez a helyzet a 15. század végéig, főleg a világiaknál. Teljesen más képet mutat viszont a prímási aula és főleg a királyi udvar. Itt vannak tanult emberek (a kancelláriában), és aránylag nagy az itt működő orvosok száma. Utóbbiakat illetően különösen kedvező a helyzet Zsigmond korában [5]. A királyi udvarokban működő orvosok egy része külföldi, más része olyan ifjú, akit a király küldött tanulmányai elvégzésére külországi egyetemre. Már 2 Orvostörténeti közlemények