Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Huszár György: A fogorvosképzés fejlődéstörténete

FOGORVOSKÉPZŐ ISKOLA Az első világháború alatt világossá vált, hogy a magyar fogorvosképzés menynyire szervezetlen, számszerűleg pedig nem kielégítő. A helyzet felismerése ösztönözte a Magyar Fogorvosok Egyesületét „Fogorvosképző Iskola" kezdeményezésére. A terv szerint a tanfolyam 1918 elején indult volna meg a Pofiklinika fogászati osztályán Salamon és Szabó magántanárok vezetésével. Az első tanfolyam azonban később, 1919 márciusában indult meg és hat hónapig tartott. A három, egyenként fél évig tartó tanfolyamot 1920. okt. 1-én már egész éves követte. A három, féléves tanfolyamon 94 fogorvos nyert képesítést. Az elméleti oktatás délutánonként, a gyakorlati délelőtt volt. A Fogorvosképző Iskola pontos na pókra meghat rozott terv szerint működött. A betegkezelést megelőzte a fantómon való gyakorlat, a laboratóriumi munka. A háború után a Magyar Fogorvosok Egyesülete kéri a budapesti Orvosi Kart, hogy engedélyezze „szakorvosi tanfolyam"-ának (már nem használják az „Iskola" kifejezést) megtartását a Stomatologiai Klinikán. Kéthly, Kuzmik és Bársony professzorok élesen ellenzik a tanfolyamot és végül a kar elutasítja a kérést [47]. A Fogorvosok Egyesülete megfellebbezi a döntést, ez némi eredményt hoz; a kar egy félévre engedményt tesz [48]. 1920 nyarán ismét foglalkozik a kar, a fogorvosképzés ügyével. Sajnálatos, hogy végleges állásfoglalással megtiltja a klinikának a tanfolyam rendezését, nem ismerve fel az Egyetem kötelességét fogorvosképzés terén. így szűnt meg a Fogorvosképző Iskola, majd tanfolyam a budapesti Orvosi Kar helytelen állásfoglalása miatt [49]. A SZAKORVOSI CÍM ÉS SZAKORVOSKÉPZÉS SZABÁLYOZÁSA A szakorvosok címhasználatát nálunk első ízben a 140 000/1924. N. M. M. rendelet szabályozta. Ez a rendelet foglalkozott a fogorvosi címmel és képesítéssel. A rendelet felsorolta az intézményeket (budapesti Stomatologiai Klinika, Irgalmas Kórház, Poliklinika, Charité Klinika, honvédségi ambulatórium), ahol képzés nyerhető. A cím használatot csak egyéves gyakorlathoz — vizsga nélkül — kötötte, amelyet a kijelölt intézménynél kellett eltölteni. A rendelet visszamenőleg nem volt érvényes. Aki megjelenése idején használta a fogorvosi címet, szerzett jog alapján, továbbra is megtarthatta. A rendeletben kijelölt intézményekben a képzés nem volt egységes. Míg a Stomatologiai Klinikán és Poliklinikán előadások formájában, rendszeres tantervszerű elméleti oktatás is volt, addig a többi intézményben a képzés főleg gyakorlati jellegű volt. 1926-ban a Magyar Fogorvosok Egyesülete a fogorvosi szakképzés módszereinek revíziójára Kongresszust hív össze, amelyen kérik a szakképzés idejének két évre emelését és a szakvizsga elrendelését. E kívánságoknak eleget tesz az 1936-ban megjelent 237 600/1936. XIII. B. M. rendelet, amely újból szabályozza a fogorvosi cím megszerzésének feltételeit. A szakképzés ideje három év