Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Sós József: Tangl és Hári, a hazai anyagcsere-kutatás és a biokémiai iskola megteremtői

térrel, azután a Tangl-készülékkel, majd saját konstrukciójú eszközeivel dolgozott. A Jendrassik-klinika számára emberi anyagcsere mérésére szerkesztettek kalorimétert. Az első világháború alatt kezdett a vérfestékek kérdésével foglalkozni. Ennek a munkának a megoldásához spektrofotométert készített, és megállapította a redukált haemoglobin, a methaemoglobin és haemoporphirin extinctiós coefficienseit. Nagyon érdekelte a pentosuria és porphirinuria. Hári az összehasonlító biokémia úttörője volt tanítványaival, amikor kimutatták, hogy az állatfajok haemoglobinjai között analitikai és optikai elemzéssel különbségek ismerhetők fel. Hári 1911-ben a még Tangl vezetése alatt álló kórtani és életvegytani intézetben vizsgálta a vértransfúziónak hatását az anyagcserére. Kísérleteiben a N-ürítés kisebb fokozódása mellett a sugárzásos hővezetés emelkedett, a párologtatással vesztés csökkent. Az adrenalinnak a cukoranyagcserére gyakorolt hatásában Hári állapította meg, hogy az adrenalin fokozza a cukorégést, ezzel növeli a respirációs hányadost. Egyúttal kimutatták, hogy az adrenalin vérnyomást emelő és cukormobilizáló hatása egyidőben zajlik le. Hári — abban az időben szokásos módon — minden tudományos munkáját technikailag is maga végezte. Legfeljebb segített valamelyik munkatársa. Viszont tanítványainak a munkáit inspirálta és szemmel tartotta, tanácsaival segítette, tehát a szó legszorosabb, valódi értelmében vezette a munkát, de abban nem vállalt társszerzőséget. így alakult ki, hogy az intézet legtöbb munkája egyetlen szerző neve alatt jelent meg. Tanítványai voltak: Szörényi Imre, Mosonyi László, Hermann Vilma, Simonovits István, Schlesinger Miksa, Aszódi Zoltán, Sebesta Vilma, Gulácsy Zoltán, Herczog Alfréd, Schönberger (Székács) István, Neumann György, Poldermann (Pélyi) József, Pomothy Rudolf, Brückner József, Dénes Anna. Az intézet bejáró medikus tagjaiként dolgoztak Hári mellett Bálint Péter, ifj. Verebély Tibor, iff. Nékám Lajos, Gergely Károly, Rohny Béla, Tonay Frigyes, Dalos Béla, Sziklay Júlia, Ritlop Béla. A valószínűleg hiányos névsor is mutatja, hogy kiváló és sok tanítványt nevelt. Hári rendkívüli munkakedvéről és munkabírásáról minden tanítványa megemlékezik. Fáradhatatlan volt a kísérletek kidolgozásában és kivitelezésében egyaránt. Kísérletei olyan alaposak voltak, hogy kétséget nem hagytak hátra. Maga Hári az általa leírt eredmények fanatikusa volt. A különben rendkívül nyugodt természetű ember lobogó lángként tört fel tudományos igazsága védelmére. Szeretetre méltó ember volt, akihez azok is a legtermészetesebb tanítványi bizalommal fordultak tanácsért, akik csak rövid, átmeneti ideig dolgoztak nála. Hári tanítványának lenni: rangot jelentett és kölcsönös szeretetet. Intézetéről Benedict (USA) úgy nyilatkozott, hogy számára Mekka volt az ott tartózkodás. Benedict írta róla azt is, hogy: ,, . . . hálás vagyok azért, hogy megadatott számomra Hárit ismerhetni, hálás vagyok, hogy olyan sokáig élvezhettem barátságát, amely számomra igazi ihlet volt. Barátsága olyan türelmessé tett, amilyen sohasem voltam." A csodálatos adottságú, jó lelkű, derűs, bölcs Hári környezetére nyugalmat