Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Sós József: Tangl és Hári, a hazai anyagcsere-kutatás és a biokémiai iskola megteremtői

tanszék és az állomás) mellett tartotta az orvoskari kapcsolatokat is. A kar, 1900 tavaszán Robert Koch felfedezésének hírére, Koch figyelmébe ajánlotta Tanglt, aki akkor Schordann-ösztöndíjas volt, és a szintén Berlinben tartózkodó Pertik Ottót. Ilyen kapcsolatok ápolása közben Tangl nem is kettős, hanem hármas elfoglaltság közben dolgozott. E sokoldalúság közben már kialakult szemlélete és kutatási tematikája: ember és állat élete és egészsége az anyagcsere-folyamatoktól függ, tehát az anyagforgalom sajátosságait, mechanizmusát és törvényeit meg kell ismerni. Az Állatélettani és Takarmányozástani Intézet erre különösen alkalmas volt, hiszen ott lehetőség volt összehasonlító élettani és biológiai vizsgálatokra. Fokozatosan bővítette a vizsgálatokat, és végül a molytól és csirkeembriótól kezdve a lóig és szarvasmarháig sokféle állatfajra kiterjesztette kutatásait. Mindezt tanította is. A szenvedélyes kutató kiváló előadó és oktató lett. Cajalnak igazat kell adnunk, hogy: „Csak azt tanítjuk jól, amit végigcsinálunk : aki nem kutat, az ne tanítson kutatni." Valóban csak a végigküzdött munkából van annyi élményünk, hogy arra teljes biztonsággal tudunk másokat megtanítani.. Tangl az energiaforgalom vizsgálatában minden lehetséges módszert használt, sőt új készülékeket szerkesztett. Mindez olyan mély részletekig ható ismeretekkel járt, hogy arra biztonsággal épülhetett iskola. Nevelő törekvését legjobban jellemzi egyik mondata, amely a megismerésről, a tudásról kimondja, hogy „ .. . miként minden természeti folyamat, egyértelműen és vissza nem fordíthatóan csak előre nyit utat." Ebben a felfogásban csúcsosodik ki sokirányú tevékenységének f ilozóf iája és célja. Előre, vissza nem fordíthatóan... 1 TANGL ÉS HÁRI (1903-1917) Plósz Pál 1873-tól 1902-ig vezette az orvoskari élet- és kórvegytani tanszéket. Halála után Tangl kinevezése e helyre kari javaslat alapján megtörtént (1903 augusztus 13.). Erről ugyan egy év múlva lemondott, mert Innsbruckba nevezték ki az élettan tanárává. Igazában ausztriai kinevezésével az élettanhoz kívánt eljutni. Távozása után tanársegédje, Hári kapott a kartól átmeneti megbízatást az előadások tartására. Tangl azonban csak két hetet bírt ki Innsbruckban. Nem gondolta, hogy a kormányzat nemcsak a magyar, de az osztrák egyetemeket sem segítette. így azután váratlanul érte, hogy a remélt nagy kutatási lehetőség helyett elhagyott kolostor várta. Nem gondolta, hogy amelyik egyetemnek nincs pártfogója nagy hatalmú püspök, herceg, miniszter, polgármester személyében, annak nem jut a javakból. Innsbruck még Pestnél is rosszabbul állt. Tangl mélységesen felháborodott a tanszék nyomorúságán. Véleménye szerint olyan körülmények között nem lehet oktatni és kutatni. Ezt jelentette a királyhoz írott levelében és lemondott. Visszatért Pestre. Itt szívesen fogadták. Régi helye, az Élet- és Kórvegytani Intézet tanári állása még üresen állt. Emellett az Állatélettani Állomást is tovább vezette. Gyakorlata az volt, hogy délelőtt a budai, délután a pesti intézetben végezte kísérleteit és vezette tanítványait. Ekkor már Háriwzl a legteljesebb összhangban folytatták kutatásaikat.