Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Fekete Sándor: Tauffer Vilmos (1851-1934)

Á klinika eredeti formáján csak 1916-ban történt változtatás, amikor az udvar felőli oldalon kétemeletes pavilon építésére került sor. Ez a rész üvegfolyosó útján kapcsolódott a főépülethez. Az új épületrészben tanársegédi és gyakornoki lakások voltak, úgyhogy megszűnt az orvosoknak a souterainben való elhelyezése. Helyet kapott az új épületben néhány különszoba és egy műtő is. Ilyen átalakítás után 1965-ig teljesítette feladatát. A klinikán évi 1200—1500 szülés folyt le. Elláttak évente ugyanennyi poüklinikus esetet. Elvégeztek évi 180—220 laparotomiát. A járóbetegek száma évi 6000 körül volt. 1891. szeptemberében teljesítették az 500. hasmetszést, 1898 márciusában tartottak az 1000. hasmetszésnél. 1917-ben Tauffer nyugalombavonulásáig (szept.) 3486 hasmetszést végeztek. Az új klinika 1898. szeptemberében kezdte meg működését. Tauffer megnyitó beszédében hangsúlyozta: „ ... a jövőben senki se mentegesse hiányos szülészeti tudását azzal, hogy nem volt alkalma megtanulni a szülészetet, mert Önökért emelte a magyar állam az új épületet, önökért vannak itt a betegek, a szülő nők. Önökért vagyok itt magam is egész személyzetemmel együtt, azért, hogy tanítsam önöket." Tauffer az előadásokat mindig maga tartotta, tanársegédei csak a kari ülés napján léptek a hallgatóság elé. Ilyenkor megesett, hogy korábban végezve, Tauffer maga is beült a hallgatóság soraiba, s hallgatta az előadást, a végén esetleg megjegyzésekkel egészítette ki. Előadása eleven, színes volt, jó alkalmat adott neki erre a szülészetben gyakran előforduló drámai helyzet. Orvosegyesületi előadásait is mindig szabadon tartotta. Nagy gondot fordított Tauffer a demonstrációkra. Itt igazában érvényre juttatta az „Alles muss insceniert werden" jelszavát. A bemutatásra kijelölt beteget lábzsákkal kellett ellátni. Gondoskodott arról, hogy kitűnő képanyag segítse elő az elmondott anyag megértését. A medikusok számára külön helyiség állott rendelkezésre, hogy mindenki kellő számú szülést észlelhessen. Nagy gondot fordított Tauffer a betegek ellátására. Törődni kell a beteggel. Ezt nemcsak mondotta, de csinálta is. Nemegyszer előfordult, hogy a műtét után lassan lábadozó betegnek pezsgőt rendelt. El nem múló érdeme, hogy megszervezte a szegény szülőnők ellátására a poliklinikumot. 1880-tól éveken át emelkedő mértékben vonultak ki a klinika idős gyakornokai fiatalabb orvosok kíséretében egy-egy esethez, ahová a bába telefonon vagy üzenettel kérte a segétséget. Szükség esetén beszállították a beteget a klinikára, vagy ha otthon elvégezhető volt a műtét, kihívták a poliklinikus tanársegédet, s annak utasítása alapján jártak el. Az esetekről kórlapot kellett írni, amelyet a tanársegédnek beterjesztettek. Az az ún. poliklinikus szolgálat egy hónapig tartott, nem volt könnyű, mert éjjel nappal készen kellett állnia a kiszállásra, de mérhetetlenül jó tanulási lehetőséget biztosított az orvosoknak és ingyenes segítséget a szülő nőknek. Egy hónapban 120—180 eset volt. A poHklinikum működéséről kitűnő közleményben számolt be KubinyiPál [23]. Az első világháború után csökkent a poliklinikum igénybevétele, mert éppen Tauffer tevékenysége következtében több kórházi osztály állott rendelkezésre. További hathatós intézkedés volt Tauffer részéről, hogy 1899. dec. 14-én a kari ülésen jelentést és javaslatot tett, hogy fiatal orvosok gyakorlati kiképzését