Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 50. (Budapest, 1969)
TANULMÁNYOK - Regöly-Mérei Gyula: Fejezetek a fertőző betegségek történetéből (Gerlóczy Zsigmond emlékére)
IL táblázat Szerző A savó adásának időpontja (megbetegedés napja); gyógyulási % Szerző I, nap 2. nap 3. nap 4. nap 5. nap 8. napon túl Baginsky 97,3 89,6 85,7 76,3 60,1 Ganghofer 100 91,6 85,5 83 Kossel 100 97,2 86,7 76,9 60 1896 100 88,4 85,7 82,1 72 Gerlóczy 1906 100 90,9 89,8 87,5 82,8 35,3 1908 100 97,5 94,2 87,5 86,7 48,5 A különböző szerzők gyógyeredményei között található eltérés többféle okkal magyarázható. Szerepet játszik a beteganyag; a Bókay-klinika letalitása a szérum előtti időkben aránylag magasabb, mert az intubálás miatt a gége-croupos, tehát a rosszabb prognózisú betegek nagy része odakerült. Baginsky 83 ilyen betegből 36-ot, Gerlóczy 108-ból 71-et, Roux 78-ból 56-ot, Bókay János pedig a gégestenosisban szenvedők 2/3-át vesztette el [26, 27]. Szerepet játszik az alkalmazott savó mennyisége és az injektálás időpontja (lásd II, táblázat). Ebben az időben a közkórházi osztályokra nagyobb számban elkésett esetek kerültek, így pl. Gerlóczy osztályára 1910-ben 36 gyermeket fuldokolva hoztak, úgyhogy már a felvételi irodában kényszerültek az intubatio elvégzésére [63]. Az akkori közkórházi betegek jelentős része kedvezőtlenebb szociális körülmények között élt előzetesen, ezeknél a csökkent ellenállóképesség miatt a diphtheria lefolyása is igen súlyosnak mutatkozott (Degkwitz, [39]). Új gyógyeljárás bevezetése általában nem könnyű feladat. Napjainkban a pharmakoklinikai vizsgálatok és a statisztikus eljárások egyszerűsítik a kérdést, így pl. a chemotherapeutikumok és az antibiotikumok igen gyorsan kerültek klinikai alkalmazásra. A Behring-savó szignifikánsan megjavította a gyógyulási arányt. Mindössze elvétve fordult elő kedvezőtlen eredmény, mint pl. Langerhans [109], Heubner (Önéletrajz), továbbá Alföldi Izor [23] által ismertetett halálos kimenetel. Feltehetően anaphylaxiás shockról lehetett szó. Ebben az időben a gyógysavó meglehetősen bőven tartalmazott fehérjét. Sok tízezer savóbefecskendezés tapasztalata ugyan kétségkívül bizonyíthatta, hogy haláleset kivételes ritkaság, mégis természetesen mélyen befolyásolta azokat az orvosokat, akiknek szeme láttára injekció közben halt meg a beteg. A statisztikai nagy számok törvénye világosan megmutatta, hogy a gyógysavó életmentő, ezért írta Bókay János, hogy „Behring olyan jótevője lesz az emberiségnek, mint Jenner, a vaccinatio Jelfedező je 1 ' [23]. Az orvosok döntő többsége korán felismerte a gyógysavó nagy hasznát. Virchow, aki nem könnyen fogadta el valamely baktérium kórnemző tulajdonságát, már 1895-ben igen elismerően nyilatkozott a Behring-savó gyógyító értékéről, az immunterápiát tartotta követendő módszernek [169]. 1895-ben [138], majd később is, Purjesz Zsigmond kolozsvári belgyógyász professzor a Behring-savó ellen foglalt állást. Szerinte Behring „ugyanazon bátor5 Orvostörténeti Közlemények
