Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 50. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Regöly-Mérei Gyula: Fejezetek a fertőző betegségek történetéből (Gerlóczy Zsigmond emlékére)

rendelkezésre. Velencében 1374-ben kezdték meg a ragályos betegségekre gyanúsak negyvennapos elkülönítését (olasz = quarantena ; francia = quarantaine), majd a XV. század óta füstölték a leveleket és használati tárgyakat. Nálunk az 1755—57. évi pestisjárványt Chenot Ádám [32] fertőtlenítéssel, a fertőzött tárgyak elégetésével és kifőzésével (!), valamint elkülönítéssel, a betegszobák meszelésével szüntette meg. A történelem folyamán a járványok áldozatainak száma messze túlhaladta a háborúk emberveszteségét. Ennek szemléltetésére idézzük a krími háború halálozási statisztikáját (R. Müller [120]): francia angol orosz hadsereg sebesülésben meghalt 20 000 5 000 30 000 járványban meghalt 50 000 17 000 37 000 katona Markusovszky Lajos egyik érdeme, hogy Magyarországon korszerűsítette az egészségügyet. A Budapesten 1874-ben létesített közegészségügyi tanszék világviszonylatban a második volt, időrendiségben csupán Pettenkofer müncheni tanszéke előzte meg. Az intézet első vezetője, Fodor József a járványos betegségek és a fertőtlenítés kérdésével is foglalkozott. Pertik Ottó nemcsak mint kórboncnok, hanem mint bakteriológus is jelentős munkát végzett. 1891-ben megalapította a székesfővárosi bakteriológiai intézetet. Az 1892. évi magyarországi kolerajárvány egyik leküzdője volt. Ifj. Bókay János a gyermekkori fertőző betegségek, főként a diphtheria gyógyítását illetően (savókezelés, intubatio) fejtett ki nemzetközileg is elismert munkásságot. A járványos betegségek klinikumát és kórházi ellátását Gerlóczy Zsigmond emelte nálunk korszerű szintre. 1894-ben épült fel az akkori Szt. László Közkórház, melynek szervezési munkálatait Gerlóczy végezte. Megoldotta az egyik legnehezebb feladatot: az izolálást, ami által elkerülhető volt, hogy a betegek újabb ragályos megbetegedéssel fertőződjenek a kórházban. Az Üllői út és az egykori Markotányos utca sarkán épült régi járványkórház lebontása sok gondot okozott. Gerlóczy Zsigmond írásbeli visszaemlékezésében arról tudósít, amit egyik beszélgetésünk során Melly József is megemlített, hogy végül is a kivonult tűzoltóság felgyújtotta az ósdi barakkokat, másként nem semmisíthették meg biztonságosan a tömérdek baktériummal fertőzött falakat.