Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 50. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Schultheisz Emil—Tardy Lajos: Gyöngyössi Pál archiater és Platon Levsin

tettek engem, jóllehet lelkiismeretem kristálytiszta, miután úgy vélem, hogy elég sok jót cselekedtem az emberi nemért s nem vagyok sorolható az embergyilkos orvosok közé, akikről oly kiválóan ír az orosz orvos, Venjaminov s akiket oly jól fest le doktori disszertációjában" 1767. ápr. 1-i levele [23] így hangzik: ,,Platonjának boldogságot és jóegészséget kíván Gyöngyössi. — Ha Te egészséges vagy, az jó; én nem érzem jól magam. Kósza lelkecském, szívem megzavartán éli zűrzavaros életét. A kobakommal már úgyahogy megbékéltem, csak így lennék a szívecskémmel is, hogy élénk ütemétől felfrissülten ismét Nálad fecseghessem és kajánkodóan cseveghessem, ilykép derűt hozva a Te lelkedre, mely számomra s minden jó ember számára a legkedvesebb s felemeljem, megvilágosítsam kedélyedet, hogy ezáltal fényes napok virradhassanak Reád. Haldoklik Timotheus metropolita s azt kéred, hogy segítsek rajta; teste ugyanis az orvos segítségében bízik, lelke Istenben. Itt az ideje, hogy visszaadja lelkét Istennek, az ő teremtőjének, ki ezekkel a törvényekkel övezte őt anyja méhétől kezdődően, hogy mindig kész legyen arra, hogy lelkét visszaadja neki. Hadd adja hát vissza rövidesen; eleget élt az Istennek, eleget Isten egyházának, eleget Kiev és Moszkva valamennyi szerzetesének és hívének — s eleget saját magának, hiszen már hetvenharmadik életévében jár. Igaz, eljuthatott volna a nyolcvanadikig is, sőt a kilencvenedikig is, mi több, akár a századikig is (testének felépítése ugyanis az orvosi vizsgálat során ezt az életkort ígérte), de az orvosok és kirurgusok igyekezete elragadta tőle ezeket az esztendőket : keresztényi szeretetből azt jósolták neki, hogy boldogabb lesz mennybéli élete, mint lenne a moszkvai, s ezzel siettették halálát. A csontsipoly és a csontfene az egész jobb lábát birtokba vette már, szörnyű és borzalmas látványt nyújt ; ezen az éjszakán pedig egész hasa meg fog telni vízzel, mindaddig, míg el nem önti a lélek várát is s kioltja majd lelkét, az Isten lényegének e darabkáját. Legkegyelmesebb felséges asszonyunknak mindezt én ma már jelentettem; nagyon fájlalta sorsát". Ez a dagályos stílusú levél csaknem Voítaire-i szarkazmust áraszt. Egyetlen mondattal tárja fel a kor — és más korok! — átlag orvosainak hipokrizisét. Gyöngyössi keresztényi köntöse nem hagy kétséget afelől, hogy a racionalizmus orvosi ítéletének és a világról alkotott véleményének egyetlen értékmérője. A „boldogabb mennybéli élettel" szemben itt a „csontfene" gyötrelmes valósága. Az orvosok és sebészek lelki vigaszt nyújtanak; Gyöngyössi egyszerűen elismeri a medicina e betegséggel szembeni tehetetlenségét, bár helyteleníti azt a reménytelen nihilizmust, mely a beteget ide juttatta, amihez az orvosok transcendens szemlélete vezetett. Ami a szarkazmust illeti, ez diákkori csínyjeiből, más elejtett megjegyzéseiből pedig úgy ki-kivillan, mint ahogy portréiból is sugárzik. Az orvosokat illető ironikus fejtegetése további magyarázatot igazán nem igényel. Mindenesetre figyelemre méltó, hogy a cárnő orvosa milyen szabadosan levelez a cárnő papjával, 1768. okt. 29-i levelében [24] Gyöngyössi filozófiai kérdést vet fel: „ . . .mi a véleményed világunk életkoráról, vajon világunk kezdetét Te is a Septuagintabibliafordítás szerintinek véled-e, azaz, hogy a világ életkorának azt az esztendejét éli-e most, amelyet az orosz naptár 7275-nek vél.