Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 50. (Budapest, 1969)

SZEMLE - Hollán Henrik: Adatok és szemelvények a Szent Rókus Közkórház és fiókjai alapításának és fejlődésének történetéből 1958-ig (Fekete Sándor)

4. V. M0LLER-CHRISTENSEN: KüBENHAVNS UNIVERSITETS MEDICINSK-HISTORISKE MUSEUM, ARSBERETNING 1963-1966 Das Buch enthält eine Separatensammlung der aus dem Medizinhistorischen Institut zu Koppenhagen erschienenen medizinhistorischen und paläopathologischen Arbeiten. Zwei Beiträge beschäftigen sich mit dem Aussatz, die Differentialdiagnose der Knochensymptome ist auf Grund grosser Erfahrungen beschrieben und sehr lehrreich. Besonders interessant ist auch der Bericht über dem durch Vesalius benützten und untersuchten Skelett aus Basel. Die in Ungarn erschienene dreibandstarke „Palaeopathologia" wollen wir nur taxativ erwähnen: 5. A. TASNÁDI-KUBACSKA : PALAEOPATHOLOGIA BD. I. AZ ŐSÁLLATOK PATHOLÓGIÁJA (PATHOLOGIE DER VORZEITLICHEN TIERE) (Verlag Medicina, Budapest, 1960. Im Deutschen: VEB G. Fischer, Jena, 1962). 6. G. REGÖLY-MÉREI: PALAEOPATHOLOGIA BD. II. AZ ŐSEMBERI ÉS KÉSŐBBI EMBERI MARADVÁNYOK RENDSZERES KÓRBONCTANA (SYSTEMATISCHE PATHOLOGISCHE ANATOMIE DER URMENSCHLICHEN UND SPÄTEREN MENSCHLICHEN FUNDE) Mit einem Beitrag über die C

14-Isotopen Untersuchung von L. Csáki. (Verlag Medicina, Budapest, 1962). 7. L. BARTUCZ: PALAEOPATHOLOGIA BD. III, A PRAEHISTORIKUS TREPANÁCIÓ ÉS ORVOSTÖRTÉNETI VONATKOZÁSÚ SÍRLELETEK (DIE PRÄHISTORISCHE TREPANATION UND GRÄBERFUNDE VOM MEDIZINHISTORISCHERN BEZIEHUNGEN) (Verlag Medicina, Budapest, 1966). Den Verfassern des Bandes I. (Tasnádi-Kubacska) und Bandes II. (Regöly-Mérei) wurde auch je ein Preis der Ungarischen Akademie der Wissenschaften verliehen G. Regöly-Mérei HOLLÁN HENRIK: ADATOK ÉS SZEMELVÉNYEK A SZENT RÓKUS KÖZKÓRHÁZ ÉS FIÓKJAI ALAPÍTÁSÁNAK ÉS FEJLŐDÉSÉNEK TÖRTÉNETÉBŐL 1958-ÏG. Medicina, Budapest 1967. 236 1., 7 t. 22 cm. Évek munkájára volt szükség, hogy a szerző összegyűjtse, kiválogassa és rendszerezze azt a több ezer adatot, ami a könyv jelentős részét alkotja. Könyve sokkal többet tartalmaz, mint amennyit címe ígér. Megtalálható benne nemcsak az épület története, hanem a főváros közegészségügyének egész fejlődéstörténete is. Olyan kultúrtörténeti összefoglalás, amelyet nemcsak az orvosoknak, hanem az illetékes vezetőknek is el kellene olvasni, hogy útmutatást kapjanak a jövőre. Nem üdítő olvasmány, erről persze nem a szerző tehet. Minden oldaláról felénk kiált a hiányosság, a szükség érzete. Az orvostudomány haladása, az igények felnövekedése sokkal gyorsabb volt, mint azok kielégítése: amint az egyik hiányosságot foltozták, s az elkészült, már újabb parancsoló szükségesség mutatkozott. Bizonyára nem volt könnyű az egészségügy fejlesztése az elmúlt másfél évszázad alatt, a járványok,