Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 50. (Budapest, 1969)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Füves Ödön: A pesti görög—román szegényápolda

A PESTI GÖRÖG —ROMÁN SZEGÉNYÁPOLDA írta: FÜVES ÖDÖN (Budapest) À XVIIL sz.-ban kereskedés céljából nagy számban Magyarországra érkező görögök és makedo-románok központja Pesten volt, ahol e gazdag kereskedők külön templomot építettek maguknak a Duna-parton, gyerekeiknek pedig külön iskolát létesítettek. De nem feledkeztek el elaggott betegjeikről sem. Ennek jele volt az is, hogy végrendeleteikben többen hagytak kisebb-nagyobb összegeket erre a nemes célra [1]. Hogy azonban az öregekkel való törődés intézményesen történjék, már 1787ben elhatározták egy szegényház létesítését [2], E terv megvalósítására adakozást indítottak meg [3]. Egyik legnagyobb összeget, 10 ezer forintot még ugyanebben az évben Paziani Nicolaus hagyta végrendeletileg a kórházalapításra. Minthogy még 1793-ban sem történt semmi e hagyatékkal, azért a Helytartótanács megkérdezte a Városi Tanácsot [4], hogy mi történt ezzel az összeggel. A magisztrátus jelentette, hogy e pénzt az új városi hospitium létrehozására szándékozik fordítani [5], amelyben a görög és makedo-román öregek és szegények is elhelyezést nyernének. A Helytartótanács erre elrendelte a görögök meghallgatását ebben az ügyben. Természetes, hogy ők az önálló kórház mellett döntöttek. A görögök 1794-ben berendezték a piaristáktól 5 évvel azelőtt vásárolt Galamb utcai iskolaépületük földszintjén a kórházat, amely 3 szobából állt. Az egyikben 5 ágyat állítottak fel a fekvő betegek részére, a második szoba a lábadozóké, a harmadik pedig az ápolóé volt. Csehszombathy József orvos március 13-i helyszíni szemléjéről készített jelentésében igazolta [G], hogy a szobák megfelelők, s hogy a kórház teljes felszerelését az egyházközség vállalta. Egy ágy évi fenntartási költsége a tiszti orvos véleménye szerint kb, 125 forintot fog kitenni. A görög—román kórház a fekvőbetegeken kívül szegény elaggot betegeket is ápolt [7], azért a teljes címe németül Spital und Armeninstitut, latinul Hospitalis domus volt. A görög szövegekben e latin szó görögös formáján a „szpitali"-n kívül találjuk a xenedochion, orfanotrofion, ptochotrofion és noszokomion elnevezéseket is. A kórház élén az egyházközség által két évre választott gondnok (epitrop) állt, aki a kórház számadását vezette, s a fontosabb, kórházra vonatkozó adatokat az irattárba helyezte [8]. Amikor a görögök és makedo-románok között feszült volt a viszony, előfordult, hogy két gondnok is működött egyidejűleg, éspedig