Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 50. (Budapest, 1969)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Kárpáti Endre: Csecsemő- és gyermekhalandóság két Pest környéki községben a múlt század 70—80-as éveiben

CSECSEM ŐÉS GYERMEKHALANDÓSÁG KÉT PEST KÖRNYÉKI KÖZSÉGBEN A MÚLT SZÁZAD 7 0 — 8 0 -AS ÉVEIBEN írta: KÁRPÁTI ENDRE (Budapest) 1876 őszén a Rókus-kórház szülészeti osztályának fiatal segédorvosa megrázó dokumentumokat tár az ország közvéleménye elé a Pester Lloydban megjelent cikkeiben [1], A nagy gyermekhalandóságra, s ezen belül is az akkori társadalom megbélyegzett páriáira, az ún. törvénytelen gyermekek megdöbbentő méretű halálozására irányítja a figyelmet. Ez a fiatal orvos dr. Szalárdi Mór, aki bécsi és párisi tanulmányainak befejezése után a Rókus-kórház szolgálatába állt. A kórházban ebben az időben sok törvénytelen csecsemő született. Figyelme arra irányul, mi lesz az itt született csecsemők további sorsa? Vizsgálódásainak eredménye döbbenetes. Kiderül, hogy 53 szülőnő többszöri szüléssel világrahozott 199 törvénytelen gyermeke közül csupán 14 maradt életben. Ez a felfedezés döntő hatású volt Szalárdi pályájának további alakulására. Az indítást ez az élmény adta, az életmű betetőzése a magyar gyermekvédelem alapjainak lerakása volt. Szalárdi feltárta és leleplezte e szörnyű gyermekhalandóságnak egész mechanizmusát. Az anyák törvénytelen gyermekeiket felnevelni nem tudták, kénytelenek voltak dajkaságba adni. Nemcsak a szegények lakta kerületekben: a Ferenc- és Józsefvárosban, Kőbányán, de a főváros környékén is: Monoron, Üllőn, Tökölön és még sok-sok pestkörnyéki közsgében nagy számban fogadtak „ápolásba" törvénytelen gyermekeket. A törvénytelen születések száma országosan 40 000, Budapesten 1877-ben eléri a 4000-et, a születések 30,5%-át. A fővárosban valóságos iparággá fejlődött a „gyermekelhelyezés", a velük való üzé rkedés. Az egyik ilyen elhelyező néhány év alatt több mint 600 gyermeket adott ki vidékre. E főként csecsemőknek döntő többsége bejelentés nélkül került az említett községekbe, ahol rendszerint néhány hónap vagy 1 — 2 év alatt nyomuk veszett. Évente 1000-nél jóval több törvénytelen gyermek került ilyen módon a pestkörnyéki községekbe. A főváros, még a 70-es években bizonyos intézkedésekkel próbál gátat vetni a gyermekkiáramlásnak, feltételekhez kötve a dajkavállalást. Ezek az intézkedések azonban igen kevés eredménnyel jártak. Erre utalnak egy hivatalos levélnek sorai, melyet Szalárdi leleplező írásai után közel 20 évvel később a fővárosi hatóság Pest megye alispánjához intézett: „Az egyes üzérek által folytatott gyermekkivitel szomorú tény, amelyen saját hatáskörünkben segíteni nem bírunk. Köztudomású ugyanis, hegy Pest megye szomszédos községeiben a lakosság nagy