Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 50. (Budapest, 1969)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Kőhegyi Mihály: A váci járás chyrurgusainak és bábáinak összeírása 1749-ből
Összes többi községben 3, de ezek is a nagyobb településeken (Aszód, Gödöllő, Monor) találhatók. Gödöllő és Aszód a Pest—Hatvan—Miskolc irányában húzódó, Monor pedig a Pest—Cegléd—Szolnok felé haladó főútvonalak mentén van. Mindhárom település az összterület déli, illetve középső részén helyezkedik el. A Galga felső folyása mellett fekvő Csővár lakói Vácra (21 km), a Zagyva parti boldogiak Aszódra (25 km), a dányiak Gödöllőre (30 km) mehettek orvoshoz, de nagyjából hasonló a többi, kis völgyekben fekvő oldalfalu helyzete is [10], Az oda-vissza út legalább egy napig tartott a rázós utakon és irgalmatlanul zötykölő szekereken. Bizony kétszer is meggondolták a hozzátartozók, míg ilyen nehéz útnak kitették a beteget. Helyszínre viszont aligha szállt ki az orvos; talán nem is nagyon hívták. 1752-ben királyi rendelet hagyta meg a törvényhatóságoknak, hogy legalább egy készpénzből fizetett orvost és — ahol sebészcéh nincsen — egy sebészt alkalmazzanak. Ám a megyei orvosi állások betöltését a helytartótanácsnak 1756-ban, 1768-ban, majd 1773-ban ismételten szorgalmaznia kellet a vármegyék huzavonája miatt. A bábák terén jóval kedvezőbb a kép: 39 községben 41 bába működött. Túrán éppen meghalt. Hogy azonban az ország más területein nem lehetett ilyen jó a helyzet, azt az is bizonyítja, hogy a helytartótanács 1770-ben kiadott egészségügyi főszabálya elrendelte: az egymáshoz közel fekvő községek legalább közösen alkalmazzanak egy bábát. 1770-ben pedig a járási bábák státusának létesítését határozták el [11]. A közölt összeírás jó betekintést engedett egy szűkebb terület XVIII. század közepi egészségügyi ellátottságába. Az 1784-es összeírás alapján kísérletet tehettünk az egy főre eső chyrurgus- és bábalétszám megbecslésére, bár itt nyomatékosan hangsúlyoznunk kell az adatok tájékoztató, hozzávetőleges jellegét. Nagyon fontos és kívánatos lenne egy nagyobb terület összeírásának felkutatása és közlése. Meggyőződésünk, hogy megyei levéltárainkban néhánynak még nyomára akadhatnánk. JEGYZETEK [1] A közlésre kerülő összeírás korának történeti értékelése, a politikai események vázolása csábító feladat lenne, de ezúttal el kellett tőle tekintenünk. Tájékoztatásul azonban a vonatkozó irodalom közül a behatóbban érdeklődők kedvéért, néhányat felsorolunk: P. A. La Lande: Histoire de l'empereur Charles VI de glorieuse mémoire. Hága, 1743. I-VI. — O. Redlich: Das Werden einer Grossmacht. Österreich von 1700 bis 1740. Leipzig 1938. Marko Árpád: Magyarország politikai és katonai helyzete III. Károly király idejében, 1711 — 1740. Magyar Katonai Szemle, 1940. — Az orvostörténetileg igen fontos demográfiai feldolgozások közül Acsády Ignác : Magyarország népessége a Pragmatica Sanctio korában. Bp. 1896. — Barsy Gyula: Magyarország népessége a honfoglalás óta. Magyar Statisztikai Szemle, 1938. — Illésy János: Az 1754—55. évi országos nemesi összeírás. Bp. 1902. [2] Eckhart Ferenc : Magyar alkotmány és jogtörténet. Bp. 1936. 235. 1. [3] Hahn Géza : A magyar egészségügy története. Bp. 1960, 20. 1,
