Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 50. (Budapest, 1969)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Kőhegyi Mihály: A váci járás chyrurgusainak és bábáinak összeírása 1749-ből
A VÁCI JÁRÁS CHIRURGUS AINAK ÉS BÁBÁINAK ÖSSZEÍRÁSA 1749-BŐL Z 1711-es békekötéssel hosszú időre lezárult az évszázados függetlenségi **- harcok időszaka, az országra a viszonylag békés fejlődés évtizedei köszöntöttek [1]. A béke időszakának beálltával az ország újjáépítése megkezdésének nélkülözhetetlen előfeltételévé vált olyan központi kormányhatóság megteremtése, melynek kezében összefutnak az igazgatás szálai, amely tájékozódást szerez a közállapotokról (ezen belül a minket közelebbről érintő közegészségügyről), és gondoskodik arról, hogy az igazgatás szervei megfelelően működjenek. Ezt volt hivatva szolgálni az 1724-ben életre hívott Magyar Királyi Helytartótanács [2], mely kezdettől fogva feladatának tekintette az ország egészségügyi viszonyainak megjavítását. Már 1725-ben jelentést kért a törvényhatóságoktól a szegényházak és ispotályok állapotáról. Sürgetésükre és az 1723. LXX. törvény hatására valóban létesült is ebben az időben néhány kórház: Pécsett (1720), Egerben (1730), Magyaróvárott (1740), Jászberényben (1745). Mindezek az intézmények azonban 15—20 ágyas betegotthonok voltak, rendszerint szegényházzal egybekapcsolva [3], A török birodalomból 1737 végén behurcolt pestis egyre nagyobb arányú terjedése elleni védekezés arra késztette az uralkodót, hogy a helytartótanács kebelén belül a védőintézkedések meggyorsítására egészségügyi bizottság felállítását rendelje el [4]. A járványos betegségek elleni küzdelem mellett az egészségügyi bizottság feladata volt az orvosok, sebészek, fürdősök, bábák működésének az ellenőrzése. A helytartótanács 1739-től kezdve ismételten tilalmazta a kuruzslók és vándor gyógyszerészek gyógyító tevékenységét, de a nagyarányú orvoshiány miatt megakadályozni távolról sem tudta. Az ország egészségügyi állapotának reális megítélése céljából 1724-ben összeíratta az ország egészségügyi személyzetét, majd indőnként ezt megismételte, hogy az orvosok és sebészek számáról képet nyerjen. A bábaképzés szabályozása szintén a helytartótanács rendelkezései nyomán indult meg az országban. 1742-ben készítette el Farkas János pozsonyi főorvos „Taxa pharmaceutica Posoniensis cum instructionibus Pharmacopoeorum, Chyrurgorum et Obstetricum" címmel az első gyógyszerárszabást. Ennek a bábákra vonatkozó utasítása után 1748-ban írta elő a helytartótanács, hogy csak olyan bába folytathatja mesterségét, aki illetékes fizikus előtt vizsgát tett [5]. Bizonyára ennek a rendeletnek végrehajtását kívánta kipuhatolni az 1749-ben elrendelt összeírás, melynek egyik példányát a Pest megyei Levéltárban sikerült megtalálnunk [0]. Az irat fedelén hivatkozik a rendeletre, amelyről közli, hogy írta: KŐHEGYI MIHÁLY (Baja)
