Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 48-49. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Seregély György—Szentgyörgyi István: Adatok az anticoncipiensek történetéhez

Japán Nőgyógyász Társaság nagydíját. Szerinte az ovulatio ideje a következő várható menses kezdődő napjától visszaszámított 12—16. nap közé esik. Knaus — pituitrinnel végzett vizsgálataival — arra az eredményre jutott, hogy a peteszolgáltatás ideje nem öt napra esik (ahogy azt Ogino állította), hanem kizárólag egy napra éspedig a beállandó havi vérzés kezdő napjától visszaszámított 15. napra. A Ogino —Knaus-módszernek később számos tökéletesítője és — főleg egyházi befolyás miatt — még több követője akadt. Az eljárás pontos ismertetése napjaink irodalmában olvasható [54, 55, 56, 57, 58]. Sterilizáló eljárások Radikális műtéti sterilizációt (ovariotomia, castratio) — amint láttuk — a legrégibb korokban is alkalmaztak. A XX. század sem késlekedett, hogy korszerű eszközeit kipróbálja és felhasználja a mesterséges meddővététel érdekében. Ami a thermosterilisatiót illeti, a XIX. század végén tették azt a megfigyelést, hogy azokban a családokban, ahol rendszeresen forró vízben fürdenek, kevesebb gyermek születik. Először arra gondoltak, hogy a szappanos meleg víz behatol a női genitaliákba és a fürdést követő coitus alkalmával tönkreteszi a spermiumokat. A figyelem csak később terelődött a férfira kifejtett hatásra. Moore kísérletesen igazolta, hogy ha az állati heréket a test más részébe ültetik át, azok degenerálódnak, ha a scrotumba kerülnek vissza, ismét functioképesek lesznek, aminek okát a scrotum alacsonyabb hőmérsékletében kell keresni. Patkányok heréjét 9 órán át 41 C°-on tartva tartós meddőség érhető el. Ezek a felismerések vezettek később az időleges sterilisatio azon módszeréhez, mely a heréket néhány napon át 15 — 15 percre 45 C°-os hőhatásnak teszi ki, ami azután kb. 50 napig tartó aspermiát eredményez. A sterilisatio további lehetőségét szolgáltatta a petefészkek és herék röntgenvagy radiumbesugárzása. Az eljárás veszélyeire viszonylag hamar rájöttek és használata anticoncipiens célból kiment a szokásból. Dickinson javasolta az ún. kiégetést: a petevezetők méhbe való beszájadzásának cauterezését. A Robinféle kürtátfúvásos próbával ellenőrizték aztán a beavatkozás eredményességét. A műtéti meddővététel módszerei közül leginkább a tuba-ligatura és a vasectomia érdemel említést. Mindkettő számos országban elterjedt és állítólag nagy sikerrel végzik a refertilisatios műtéteket is [59, 60], A sterilisatio lehetőségét eugeneticai célból is felhasználták* Az első ilyen jellegű intézkedés Amerikában az 1907-es Indiana törvény volt, ami kiterjedt a sexualis bűncselekményeket elkövetőkre, perverzekre és az öröklődő elmebajban szenvedőkre. A sterilisatio és fajnemesítés kérdéseinek részletesebb taglalása nem tartozik munkánk keretébe. Immunológiai próbálkozások Metschnikoff [61] már 1900-ban megállapította, hogy a sperma parenteralis beadása után ondómérgező anyag (spermatoxin) jelenik meg az állatok vérsavójában. Azóta számos kísérletet végeztek világszerte, hogy ezt a jelenséget a fogamzásgátlás céljára felhasználják. Kísérleti állatokon az impregnatióban szerepet játszó egyik agglutinálható anyaggal (fertilisin) szemben ellenanyagok (antifertilisin) fejlődnek ki. Az ivarsejtek fehérjéi ellen is keletkeznek antitestek,