Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 48-49. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Seregély György—Szentgyörgyi István: Adatok az anticoncipiensek történetéhez

áttérés jelentette, melyből sokkal elasticusabb és vékonyabb condom készíthető. Ezeket a legkülönfélébb formákban hozták forgalomba (sima véggel, tasakos véggel, dudorokkal, csillókkal kiképezve stb.). A „condom" elnevezés pontos eredete egyébként ismeretlen. Néhány feltételezés: II. Károly ezredeséről nevezték el; egy Condom nevű férfi terjesztette el használatát; egy Condom nevű francia faluból származik; Dr. Condom angol orvosról nevezték el; neve II. Károly udvari orvosától, Dr. Condom vagy Conton ered stb. Wilde felfedezése, a cervix sapka egy ideig feledésbe merült, azt K. Kafka vezette be ismét Bécsben, 1908-ban. Ez a méhnyaksapka szilárd anyagokból, fémből, vagy celluloidból készült. A század elején a női occlusiv eszközök egész arzenálja került kereskedelmi forgalomba. Széles körben árulták a portiosapkákat fémből, gumiból, üvegből (Francia pessarium, Mizpah, Prorace, Kafka, Protex, Vimula, Matrisalus stb.), a diaphragmákat, pessariumokat (Mensinga, Ramses, Dumas, Rantos, Duraflex stb.) gumiból, szivacsos anyagokból és a tamponokat. Ez utóbbiak alapanyagaként gyapot, juta, selyem, gyapjú, szivacs stb, szerepelt. Jobbára hálószerű fonatba helyezték őket, végükön zsinórral látták el, hogy kihúzhatók legyenek. Kaphatók voltak az olajjal, bórsavval, glycerinnel átitatott tamponok is. Sok női occlusiv eszközhöz egyidejűleg spermicid szert is csomagoltak a hatás biztosabbá tételére. Később olyan spermaölő alapanyagból készült pessariumok, cervix-sapkák és glans-sapkák is születtek, melyek tartósságukat bizonyos idő után (testhőn) elvesztvén a hüvelyben elolvadtak. Ezek célja az occlusiv és spermicid anticonceptio kombinálása volt. A századeleji Magyarországon a felsorolt eszközök nagy része beszerezhető volt, amiről a Keleti katalógus ide Vonatkozó oldalainak egyike is tanúskodik, Abstinens módszerek Az abstinens és félig abstinens eljárások gyakorlata (coitus interruptus, coitus ante portas, coitus inter femora, időszakos megtartóztatás stb.) századok hosszú sorát élte át és a modern ember ugyanúgy él ezekkel a lehetőségekkel, mint a praehistorikus korok embere tette. Cooper [30] írt le 1928-ban egy sajátos francia szokást, amit ő részleges coitus interruptusnak nevezett. A franciák a spanyoloktól vették át a módszert és demiretrait-nékf vagy diszkréciónak hívták. Ez abból állt, hogy ejaculatio előtt a nő szorosan összezárta combjait és a férfi a penisét részlegesen visszahúzta a combok és nagyajkak közé. Ilyen módon kívánták elejét venni, hogy a spermiumok közvetlenül a méhszájra kerüljenek. A biztonságos periódus kezdeti ismereteiről már szóltunk. Crichton—Miller [51] 1926-ban megjelent munkájában Siegel német orvos közlésére hivatkozott, aki 300 szabadságos katona esetét vizsgálta és azt tapasztalta, hogy a feleségek sohasem lettek terhesek, ha a coitus a menses kezdetétől számított 23. napra vagy későbbre esett. Corby szerint a női steril periódus ideje a menses lezajlása utáni 17. naptól van. Az időszakos megtartóztatás módszerének tudományos kidolgozása Knaus és Ogino [52, 53] nevéhez fűződik (1929—30). A prioritás szempontjából megjegyzendő, hogy Ogino a steril időszak felfedezéséért már 1925-ben megkapta a