Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 48-49. (Budapest, 1969)
TANULMÁNYOK - Katus Mária: Magyarország közegészségügyi helyzete és a polgári demokratikus forradalom 1918-1919
Az országban 1987 patika működött; számszerű megoszlásuk ennél rosszabb arányt mutat. Az 1910-es felmérések szerint egyes vidékeken 17 500, néhány nagyobb városban 5305 lakosra jutott egy gyógyszertár. Budapesten 1914 óta két gyógyszertári jogot adományoztak; ennél az országos átlag sem mutatott fel jobbat. Számos gyógyszertárat bezártak vagy szakképzetlen munkaerővel működtettek — főként vidéken — a gyógyszertárosok hadbavonulása miatt. Kimerülőben volt a gyógyszerkészlet, csak nagyon drágán voltak kaphatók a nélkülözhetetlen alapanyagok, kötszerek, üvegek és dobozáruk [27]. A virágzó gyógyszercsempészet, hamis, hatástalan áruk forgalomba hozatalának megakadályozására, a hátrányos helyzetben levő vidéki gyógyszertárak, a megszállt területek központi gyógyszerellátására 1918. aug. 27-én létrehozták a Központi Gyógyszerforgalmi Kirendeltséget. Az Antanttal, majd februárban a Svájci Vöröskereszttel tárgyalnak gyógyszerbeszerzés végett. A polgári forradalomtól kezdve gyógyszerbehozatalra nem került sor, egyedüli forrása az országnak a Katonai Központi Egészségügyi Anyagraktár volt. Súlyos következményekre vezetett a központi, szakszerű ellenőrzés hiánya. Október 30-án előbb a kommunista vezetés alatt álló Gyógyszerész Segédek, majd a Gyakorló Gyógyszerészek Országos Szövetsége csatlakozik a Nemzeti Tanácshoz, memorandumban követelve az önálló, szakemberek által irányított gyógyszertári ügyosztály felállítását. November 21-én, a gyógyszertárak államosítását követelő gyógyszerészsegédek ellensúlyozására jött létre az Országos Gyógyszerészi Tanács. Terveket dolgoztak ki a gyógyszerészeti ügy megreformálására, a gyógyszertári jogok átruházhatatlansága, a magántulajdon elve alapján. Tervek készültek a társas haszonrészesedés jegyében. Országos tiltakozó akciót szerveztek a kormány szocializálási szándéka megakadályozására. Peidl Gyula nyilatkozataiból következtetve, a kormánynak szándékában volt a reales a személyjogú gyógyszertárak állami tulajdonba vétele, de megkezdésére csak a fővárosban került sor. Preusz Mór, a Fővárosi Munkástanács elnöke terve alapján márc. 1-én a főváros községi tulajdonba vette a kórházak tulajdonát képező házi gyógyszertárakat és a Központi Gyógyszerraktárat [28]. Az államosítást a Tanácsköztársaság valósította meg. AZ ORVOSOK SZOCIÁLIS HELYZETE ÉS AZ ORVOSKÉPZÉS REFORMTERVEZETE A forradalom első napjaiban az egyetem a kötelező gyakorlati év letöltése nélkül kiadta a háború alatt rövidített kurzusokon végzett, hadiszolgálatot teljesítő gyógyszerész- és orvostanhallgatók oklevelét. Hiányos szakképzettségük pótlására rendelték el állami költségen valamennyi közkórházban továbbképző kurzusok megindítását 1919. jan. 15-ig. Megoldatlan probléma volt a novemberben tömegesen leszerelt orvosok álláshoz juttatása. Összeiratták a betöltetlen vidéki orvosi állásokat [29], Anyagi támogatásban részesítették a vidéken letelepedni szándékozókat. Az állás nélküli orvosok szervezetbe tömörülve követelik a kórházi ágyak szaporítását, népegészségügyi intézmények felállítását, a díjtalan orvosi állások díjassá átszervezését,
