Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 48-49. (Budapest, 1969)
ADATTÁR - Erasmus: A természetellenes házasság (Fordította: Komor Ilona)
Gabriel : Ha egy leány tudva beteg férfihez megy feleségül, talán megérdemli baját, mert maga szerezte magának, ha azonban én volnék a király, mindkettőjüket eltávolítanám a városból. Amennyiben azonban valaki úgy ment ilyen beteghez, hogy az illető egészségesnek adta ki magát, én felbontanám ezt a a házasságot — szentesítették bár ezer házassági okirattal —, ha engem tennének meg pápának. Petronius : Milyen jogi alapon ? Hiszen a szabályosan kötött házasságot ember fel nem bonthatja! Gábriel: Hogyan? Hát szerinted szabályosan kötötték azt a házasságot, amely közönséges csalás alapján jött létre? Nem érvényes a házassági szerződés, ha egy rászedett leány megtévesztve rabszolgához ment feleségül, abban a tudatban, hogy szabad ember az illető. Akihez ez a leány ment feleségül, a legszörnyűbb úr rabszolgája, a francia betegségé. S ez a szolgaság annál borzasztóbb, mert ettől senki sem szabadulhat, s így nyomorúságában még a szabadulás reménye sem nyújthat vigaszt számára. Petronius : Bizony megtaláltad a jogi alapot. Gábriel : Azonfelül csak élők között köthető házasság. Ezt a leányt pedig halotthoz adják feleségül. Petronius : íme másik jogi alapot is találtál! Ezért úgy gondolom, hozzájárulnál, hogy a francia betegségben szenvedők egymás között házasodjanak, akkor ugyanis — ahogy a régi közmondás tartja — a zsák megtalálná a foltját. Gabriel : Ha úgy intézkedhetnék, ahogyan az államnak legüdvösebb, megengedném, hogy összeházasodjanak, de azután mindkettőjüket elégettetném. Petronius : Akkor te a zsarnok Phalaris módjára cselekednél, nem úgy mint egy fejedelem! Gabriel : Te Phalarisnak tartod az orvost, aki amputál néhány ujjat, vagy kiégeti a test egy részét, hogy az egészet megmentse ? Szerintem ez nem kegyetlenség, hanem éppenséggel könyörületesség. Bárha így jártak volna el a baj kezdetén! Akkor kevés ember halála árán az egész világ jólétéről gondoskodtak volna. Franciaország történetében is találunk erre példát. Petronius : Mindenesetre szelídebb eljárás volna a beteg férfiakat kiherélni és elkülöníteni. Gabriel : De mit tennél az asszonyokkal ? Petronius: Azokra erényövet köttetnék. Gabriel: Ezzel, persze, gondoskodnál róla, hogy a beteg holló ne rakhasson hibás tojást; megengedem, hogy ez szelídebb, ha te is belátod, hogy amaz viszont biztonságosabb eljárás. Hiszen a kiherélteknek is vannak érzéki vágyai; másfelől a baj nem kizárólag egy módon terjed. Csókkal, beszélgetés közben, érintés útján, borozgatás közben is átragad egyik emberről a másikra. Megfigyelhető az is, hogy ezzel a bajjal veszedelmes rosszindulat is együtt szokott járni. Aki ebben szenved, ha nem is származik előnye belőle, örül, ha minél több embernek adhatja tovább. Akiket elkülönítenénk, azok éjszaka kitörhetnek és megfertőzhetik azokat, akik nem ismerik őket. Csak a halottak felől nem fenyeget semmilyen veszély. Petronius: Elismerem, így volna biztonságosabb. De nem tudom, hogyan egyeztethető ez össze a keresztény irgalmassággal?
