Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 48-49. (Budapest, 1969)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Gribanov, E. D.: A Vöröskereszt képzőművészeti ábrázolása kisplasztikákon (Orosz nyelven)

Összefoglalás 1864, aug. 22-én tíz ország diplomatájának aláírásával Genfben nemzetközi egészségügyi szervezet alakult, amely szimbólumául a „vörös kereszt fehér mezőben*' zászlót választotta. Törökország vöröskereszt-egyesületének zászlaja: vörös félhold fehér mezőben (átvette minden muzulmán ország egészségügyi szervezete), Irán pedig szimbólumául a „fehér mezőben elhelyezett vörös oroszlán és nap" zászlót választotta, 1914-től Genfben emlékplakettek sorozatát adták ki a Vöröskereszt működésével kapcsolatban, melybe az egyes országok egészségügyi szervezetei is bekapcsolódtak. Oroszország — több magánkezdeményezésű emberbaráti szervezete egyesüléséből létrejött Vöröskereszt-szervezete — 1867-ben csatlakozott a Genfi Egyezményhez, mely már az 1870/71-es francia—porosz háború idején a Genfi Egyezmény elveihez alkalmazkodva mindkét hadviselő félnek jelentős támogatást nyújtott. Önkéntesei ott voltak a balkáni háborúkban is. Szófiában kőszarkofágba vésett nevek őrzik a Bulgária függetlenségi harcaiban elesett orosz egészségügyi dolgozók emlékét (528). Az 1877—78-as orosz—török háború egészségügyi résztvevőinek emlékére három fokozatban adtak ki plakettet Oroszországban. Ezt követően számos emlékérmet osztottak ki önkéntes egészségügyi dolgozók között. 1899-ben a nők részére külön rendjelet alapítottak. 1906-ban, az orosz—japán háborúban résztvevők emlékére alapítottak emlékérmet. Az orosz vöröskereszt önkéntesei eljutottak távoli országokba is (1896 — Abesszíniába, 1899 — Dél Afrikába), melynek emlékét plakettek sorozata őrzi. 1914-ben a hadviselő területeken kerületi sejteket hoztak létre, melyek neves és névtelen személyekről elnevezett plakettek tömegét bocsátották ki. Az Oroszországi Vöröskereszt szervezeti központja 1917-ig Péterváron volt, majd Moszkvába helyezték. 1917 októberétől a munkások és katonák tartományonként létrehozták vöröskeresztes sejtjeiket, melyeknek szövetségét 1925-ben ismerte el a Népbiztosok Tanácsa (Vöröskereszt és a Vörösfélhold Szovjet Szervezete). 1921-ben Genfben elismerték a Szovjet Vöröskeresztet. Az 1920-as években többmilliós példányban adtak ki levelezőlapokat és borítékokat a Vöröskereszt mozgósító jelszavaival. 1934-től egészségügyi felvilágosító tanfolyamokat szerveztek, működésüket emlékjelvények kiosztása követte. A Nagy Honvédő Háború idején a szervezet aktivistái kimagasló munkát végeztek a véradóvonalon, akiket 1944-ben a Legfelsőbb Tanács rendeletére emlékéremmel tüntettek ki. 1942-től postabélyegeken is megemlékeznek a Vöröskereszt működéséről, jubileumi évfordulóiról. 1963-ban a Nemzetközi Vöröskereszt 100 éves évfordulójára kétféle emlékbélyeget adtak ki. Ezek az „ország névjegyei" — mint ahogy G. Dimitrov nevezte —, milliós példányszámban az egész világon méltón illusztrálják a Vöröskereszt önkénteseinek, dolgozóinak megbecsülését a Szovjetunióban — szoros kapcsolatban a történeti változásokkal.