Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 48-49. (Budapest, 1969)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Mester Géza: Jean Henri Dunant — a Vöröskereszt megalapítójának emlékére

csupa nélkülözés — volt. Nyomorúságos, szegényes magányomban töltöttem napjaimat és gyakran éheztem. Ellenségeim mindent elkövettek, hogy akadályokat gördítsenek utamba, útját állják sikeremnek, mindenütt a legszörnyűbb gyanúsításokkal illettek, jóakaratú embereket lázítottak fel ellenem, nevetségessé tettek, zaklattak, megaláztak, sértegettek." [13]. Dunant sorsa a nagyok sorsa: a heideni szegényház 12-es számú szobája 18 éven át volt otthona a világ legnemesebb intézményét életre hívó embernek. Ugyanis Dunant előkerülése után is a szegényházban maradt haláláig. E rideg falak között felmelegedett Dunant lelke, mert az a cella védelmet adott számára. Oda nem hatolt be a világ durva lármája. Teljesen elzárkózva élt, amikor 1895ben egy svájci újságíró, G. Bamberger bebocsátást kért és Dunant fogadta. A találkozásról és beszélgetésekről Bamberger nagy, színes riportot ír. A cikk megjelenése óriási feltűnést kelt. Az egész világ visszhangzott Dunant nevétől. Szegényházban, szükségben él a Vöröskereszt megalapítója. A világ lelkiismerete felébredt. Távoli országok Vöröskereszt-egyletei tiszteletbeli tagjukká választották. Az orosz cárnő életjáradékot utaltatott ki Dunant-nak. Aranyérmek, diplomák és kitüntetések halmozódnak a szegényház fehérre meszelt, egyszerű szobájának fapolcain. Dunant 68-ik születésnapja társadalmi eseménnyé nőtt Svájcban. XI

IL Leó pápa dedikált arcképét küldte el. St. Gallenben Dunant-érmet vertek. A Svájci Szövetségi Tanács Kormány-díjjal tüntette ki, a moszkvai nemzetközi kongresszus dísztagjának választotta. Nincs száma az igaz megbecsülő tisztelet és szeretet megnyilatkozásának, ha későn is. Az emberbarátból emberkerülővé lett Dunant-nak jól esett a megbecsülés és megemlékezés számtalan jele. De maradt megszokott magányában. Jól érezte magát emlékei között, a szegényház fehér szobájában. Nagy és bölcs lélekre vall tette, mert idős kora ellenére szellemi frissesége teljében látott, hallott, de okult is! Tudta azt, hogy amit alkotott: MARADANDÓ! 1899. június havában ült össze Hágában az első békekonferencia. Dunant a konferenciát megelőzően hosszú tanulmányt ír. Utolsó kísérlete volt ez, hogy a világ sorsát megpróbálja jobbra változtatni. Idézünk tervezetéből: „A Vöröskereszt egyesületei e testvéri közeledés első határkövei a legmagasabb, legnemesebb értelemben vett jótékonyság terén. A Vöröskereszt és a genfi egyezmény utat mutat más nagy alkotások lehetőségeinek is. Ma már minden művelt nép tudja, hogy sok szempontból közös érdekei vannak és ez szolidáris magatartáshoz vezet, ami most már így is marad örökké." [11], Majd rátért arra, hogy a békekonferenciát jó előjelnek tekinti, a következő évszázadra kihatóan is. Javasolja, hogy hatalmas szövetségben egyesítsék mindazokat az országokat, amelyek őszintén akarnak dolgozni a világbéke érdekében, hogy diadalmaskodhassanak a széthúzáson és ellenségeskedésen. Megszilárdítani a jog és igazság elveit, amelyeken az államok biztonsága és a népek jóléte nyugszik. E békekonferencia után kitört az angol-búr háború — Hága megcsúfolása-