Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 48-49. (Budapest, 1969)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Mester Géza: Jean Henri Dunant — a Vöröskereszt megalapítójának emlékére

tikusabb ötletek megvalósítását) is tervezi. Ezek azonban nem sikerültek neki. Legelesettebb helyzetében egy német Templom Társulat vezetője segíti anyagiakkal. A Templom Társulatot 1854-ben Würtenbergben egy Hoffmann Kristóf nevű térítő alapította. Elgondolása az volt, hogy a hívők, katolikusok és zsidók minél nagyobb számban vándoroljanak ki Palesztinába, ott a Szentföldön együtt, megértésben és szeretetben éljenek kegyes életet. Jaffában, Haifában és más szentföldi helyeken telepeket is létesítettek e célból. Ennek a kezdeményezésnek olyan sikere volt Németországban, hogy egy időben több ezren vándoroltak ki a Szentföldre. Ennek a kezdeményezésnek a vezetője volt Dunant segítségére sorsának legszűkösebb idejében. Ez az egyetlen veleérző részvétmegnyilatkozás életének legnehezebb idejében. Az 1870-ben kitört francia-német háború kiragadta Dunant-t abból a hitéből, hogy más nagy tervek esetleges sikeres megvalósításával még talpra állhat. Ebben a háborúban a Vöröskereszt szervei már tökéletesen működtek. De úgy látszik mégsem tökéletes az összhang, mert Moynier, a genfi bizottság vezetője, ragaszkodik ahhoz, hogy a Vöröskereszt az egészségügyi szolgálat jele, és csak a sebesültekkel és betegekkel törődik. A hadifoglyok és internáltak sorsával szemben közömbös marad. Moynier-t nem hatotta át Dunant szelleme és önkényesen szorította gátak közé a szabadabb cselekvés önként adódott lehetőségeit. Dunant szerint — igyekezni kell enyhíteni az áldozatok háború okozta szenvedéseit. A háború olyan elemi csapás, mint a földrengés vagy az éhínség. A Vöröskeresztnek nem szabad technikai szervvé zsugorodnia soha. Az idő Dunant-mk adott igazat. Nem állanak rendelkezésre adatok, de elfogultság nélkül állapítható meg, hogy nem volt egyetértés a tervező és kivitelező erők között. Joggal tételezheti fel az utókor, hogy Dunant visszavonulásának fő oka ebben keresendő. A háború befejezése után Dunant eltűnik. Tehát nemcsak nehéz anyagi helyzete az oka ennek. Súlyos és a mai napig sem tisztázódott lelki és depressziós okok játszottak közre visszavonulásának elhatározásakor. Minden valószínűség szerint nem kis mértékben az a körülmény is, hogy őt, az életre hívót és vezetésre alkalmast, a már korábbi szerepléseinél fogva is becsült és ismert szervezőt a később érkezettek vagy az erőszakos erősebbek teljesen háttérbe szorították, sőt kiszorították. A mű már Dunant nélkül is olajozottan működött! Tizenöt esztendei visszavonulás után, mint hatvankétéves ember kerül elő. Ezekről az évekről életrajzírói jóformán semmit sem tudnak mondani. Pedig ennek az időnek ismerete feltárhatná az eddig rejtett körülményeket és igazolhatna sok félreismerést. Nem ártana, ha feltárnák azt a keserves nyomorúságot és nélkülözést, amin szinte kitaszítottként keresztül kellett mennie. Dunant-mk az is nagy lelki bánata lehetett, hogy eszményét, a Vöröskeresztet, anyagilag nem istápolhatja, nem fejlesztheti tovább. Ellenfeleinek önző féltékenysége, barátainak semleges tartózkodása nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy annak idején Dunant valósággal elmenekült, eltűnt régi élete közelségéből. Száműzte magát : „Csalók áldozata lettem, becsaptak, én soha senkit nem akartam megcsalni; mikor teljesen tönkrementem, minden erőm megfeszítésével dolgoztam, hogy ki tudjam fizetni adósságaimat, az életem azóta