Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 48-49. (Budapest, 1969)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Fazekas Árpád: Jósa András élete és munkássága

semester után búcsút mondott a jogászéletnek, s 1853-ban beiratkozott a híres magyaróvári Gazdasági Főiskolára. Ennek elvégzése után gróf Széchenyi István nagycenki birtokán illetve ezután apja nagyszántói birtokán gazdálkodott. Iparkodott beilleszkedni az akkori nemesség vidéki életébe, azonban a vadászat, a mulatozás egyáltalán nem vonzotta, nem tudta betölteni Jósa örökös mozgásra, tevékenységre beállított életét. Már ebben az időben sokat fúrt-faragott. Nagyfokú kézügyességét az esztergapad mellett is jól kamatoztatta. A bécsi udvari esztergályostól tanulta el a műfogásokat. És ez döntötte el későbbi sorsát! A sok esztergályozás miatt tályogot kapott, s az ügyetlen felcser 43 incisiót végzett, míg végül hosszas fekvés, betegeskedés után kilökődött az idegen test. A sok szenvedés megérlelte elhatározását: orvos lesz, mint nagyapja. „Barangolás Németországban és visszaemlékezések" c. munkájában így ír erről Jósa humorosan: „Én is orvos leszek, hátha kevesebb kínzással fogom embertársaimat a másvilágra szállítani." Nem csoda, hogy Jósának imponált nagyapja: dr. Jósa István. Nagyon művelt, országos hírű orvos volt. Előbb Békés megyének, majd Szabolcs vármegyének volt megyei főorvosa és táblabírája! Dr. Jósa István a Dunántúlon Csepreg községben született (Sopron vm.), minthogy nagyapja a Nyírségből oda menekült, amikor dédnagyapját — aki nagy kallói várparancsnok volt — az osztrákok kivégezték. Látjuk tehát, hogy Jósa András gazdag és nemes ember volt. Azonban éppen ez jellemezte őt legkevésbbé, hiszen ősi örökségét és hosszú élete alatt keresett hatalmas jövedelmét mind-mind kórházára és kedves múzeumára fordította. Még halála előtt pár nappal is beteget kellett vizsgálnia, hogy megéljen. Családi adataiból még egy orvostörténeti vonatkozást említek meg. Jósa András felesége családjában is volt híres orvos, amennyiben Laner Olga nagyapja, dr. Benkö Sámuel Borsod megye főorvosa a párisi Akadémia és a dijoni Tudós Társaság tagja volt. Különben Benkö Sámuel a klinikopathologiai valamint meteoropathologiai irányzatok egyik hazai korai megvalósítója is volt. Ilyen indítékok alapján került Jósa András ismét Bécsbe, s az akkori Európa leghíresebb orvosi egyetemén tanul. Tanára: Rokitansky, Hyrtl, Brücke stb., azaz a korszak megannyi hírességei voltak. Volt tehát kiktől megtanulnia a gyógyítás művészetét, jól meg is tanulta és főleg virtuóz módon alkalmazta nagy tudását. Tucatjával lehet felsorolni meglátásait és egészségügyi rendelkezéseit amelyek közül csak egy-egy is emlékezetessé tette volna nevét az utókor számára. Jósa András 18(54. évi doktorrá avatása után alorvoskodott a döblini tébolydában, majd a világhírű Skoda belgyógyász professzor mellé került asszisztensnek. Amikor Skoda professzor a beteg Erzsébet királyné mellé ajánlotta Jósát orvosnak, ezen megtisztelő megbízatást Jósa visszautasította. Bécset — és ezzel együtt feltehetően valamelyik bécsi professzori állást — otthagyta és hazatért Nagykállóba. Ekkor apja már Nagykállóban lakott, s lakását átadva Jósa Andrásnak, kiköltözött napkori birtokára. Amikor 18(30. okt. 27-én Jósa András megnősült, átköltöztek egy akkor vásárolt kényelmes kúriába, amely ugyancsak Nagykálló főterén, a Kondor-hegy nevű dombon volt, s ezért tréfásan a lakást kondorhegyi kastélynak és saját magát pedig Kondor-vár urának nevezte. A lakosság hamar megismerte és megszerette a kiváló orvost. A betegek kocsijai, szekerei úgy megtöltötték nagy udvarát és házatáját, hogy azon a város-