Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 46-47. (Budapest, 1968)

TANULMÁNYOK - Dörnyei Sándor—Dörnyeiné Dapsy Henriette: Semmelweis hazai utóéletének első évtizede. I. A pesti egyetemi szülészeti klinika Diescher János professzorsága alatt

üresedett tanársegédi állás betöltésével foglalkozó kari ülésen történt meg, hogy Semmelweis előterjesztés helyett a bábaesküt olvasta fel [21]. A következő kari ülésen — tehát már Semmelweis bécsi kezelése idején, de valószínűleg az ő javaslatára — választották meg Ráthot, mert a kari határozatot a Gyógyászat augusztus 5-én közli [22].) 1869-ben az ugyancsak Semmelweis-tanítvány Kézmárszky Tivadar került Diescher mellé tanársegédnek, aki előzőleg két éven át a Schordann-féle utazási ösztöndíjjal az európai kórházakat látogatta, hogy magát a szülészet-nőgyógyászatban továbbképezze. Ráth József — professzorához hasonlóan — ebben az időben nem fejtett ki tudományos és szakirodalmi tevékenységet, s 1865-től éveken át nem jelent meg a Semmelweis által tanársegédeivel rendszeresen megíratott éves beszámoló a klinika működéséről. Kézmárszky viszont már bizonyos tudományos ambícióval indult pályája elején. Első megjelent munkája azonban még nem szülészeti, hanem a Lippay Gáspár klinikáján készített szemészeti tárgyú, egyetemi pályadíjat nyert dolgozat [23]. A következő évben, amikor az utazási ösztöndíjat megpályázta, már „a nőgyógyászatot választá szakfeladatul" [24]. Tapasztalatairól az Orvosi Hetilapnak küldött leveleiben négy ízben számol be. Ezekben kétszer tér ki a gyermekágyi lázzal kapcsolatos kérdésekre. Prágából írja: „Ismerve van, hogy Seyfert a többiektől egészen elütő saját gyógymódot követ a gyermekágyi lázban ... A gyermekágyi láz Seyfert szerint ép oly általános és járványos betegség mint a typhus, a cholera stb., s oktanában a « genius epidemicus » játssza a főszerepet. A terhesség minden szakában léphet fel, s rendesen szülést idéz elő ... Tudomásommal csupán a korán elhunyt Breslau nyilatkozik kedvezően Seyfert eljárásáról saját kísérletei folytán [25]. Józan ítéletet mondani oly eljárásról, melyet idegen koródán észleltünk, hol a saját megfigyelés, vizsgálat stb. sok mindenféle udvariasság szabta korlátok közé van szorítva, könnyen beláthatólag nehéz : s véleményem e szóban forgó tárgyban annál igazságtalanabbnak tetszhetnék, miután a múlt hetekben a betegség ritka rosszindulatossággal pusztított a gyermekágyasok között." [26], Berlinben meglátogatta a Martin vezetése alatt álló klinikát, s leírja, hogy a szülőszobában „külön edényben úgynevezett Chamäleon ( Mangan hyper oxid-oldat ) tartalmaztatik, melylyel a házi szabályok szerint minden vizsgálat előtt a kezet meg kell mosni ... Minden szülés után az ágyat új szalmával töltik meg, a régit pedig kiviszik a házból." [27]. A többi meglátogatott angol és német intézetben is kitér a tisztaság különböző fokára, de a gyermekágyi láz kérdését nem érinti, Semmelweis nevét pedig egyáltalán nem említi. Kézmárszky hazatérése után hamarosan tanársegéd lesz a klinikán, s egymás után jelennek meg különböző közleményei. Elsőként a nőgyógyászat akkor előtérben álló kérdésével, az ovariotomiával foglalkozik, elsősorban angliai tapasztalatai alapján [28], A cikkben 900 angol, amerikai, francia és német esetet foglal össze, de nem tesz említést az első magyarországi ovariotomiáról, amelyet Semmelweis 1863. június 22-én — tehát már Kézmárszky egyetemi tanulmányai alatt — végzett. 1871-ben aztán — visszatérve a semmelweisi hagyományokhoz — Kézmárszky külön füzetben kiadta a szülészeti klinika 1869—70. évi működéséről szóló