Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 46-47. (Budapest, 1968)

TANULMÁNYOK - Dörnyei Sándor—Dörnyeiné Dapsy Henriette: Semmelweis hazai utóéletének első évtizede. I. A pesti egyetemi szülészeti klinika Diescher János professzorsága alatt

1863 végén meghalt Sauer Ignác belgyógyászprofesszor. Az előzetes megbeszélések szerint egyetlen jelöltként Wagner Jánost, a sebészek számára rendelt belgyógyászat tanárát jelölik. Nehézségként felmerült Wagner protestáns volta, ez azonban mégsem látszott akadálynak, mert a kormányzat és az egyetem vezető körei ugyan az egyetem hangsúlyozottan katolikus jellegének az erősítését követelték, de Wagner eddig is professzor volt, másik katedrára történő kinevezése tehát nem növelné a protestánsok súlyát. Wagner jelölésének indokolására egy öttagú bizottság: Balassa, Jendrassik, Lenhossék, Semmelweis és Stockinger kapott megbízást. A jelölést tárgyaló kari ülésen azonban vihar támadt, a Balassáékkal szemben ellenzéki, javarészt aulikus beállítottságú frakció (Wachtel, Diescher, Arányi, Linzbauer és Lippay) nem fogadta el Wagner jelölését és különvéleményként Poór Imrét, Gebhardt Lajost és Győry Albertet ajánlották. Az egyetemi tanács a jelölést megváltoztatta, s a Poór, Gebhardt, Balogh Kálmán sorrendet terjesztette tovább. A Helytartótanács végül Wagnert javasolta első helyen, Poórt második és Győryt harmadik helyen. Az uralkodó Wagnert nevezte ki [13]. Hasonló viharok támadtak hamarosan a botanikai tanszék betöltése körül. A többség három protestáns jelöltjével (Jurányi Lajos, Dorner József, Hazslinszky Frigyes) szemben a kisebbség különvéleményében második helyen Linzbauer Xavér Ferencet javasolta; Linzbauer ugyan nem volt botanikus, de katolikus és aulikus. Wagner kinevezése után az ő megürült tanszéke körül támadt újabb vihar. Balassáék már Sauer helyének betöltésekor élesen szembeszegültek Poór Imre jelölésével, mert féltették az egyetem tekintélyét a szakmailag és emberileg a professzorságra teljesen alkalmatlannak tartott Poórtól. (Poór Imre pályafutása, a magyar orvostudomány fejlődésében játszott szerepe, kiválása az Orvosi Hetilap szerkesztőségéből, a Gyógyászat megindításával az Orvosi Hetilappal szemben egyre élesebben ellenzéki tábor kialakítása stb. külön tanulmány tárgya lehetne, ezeknek a részleteibe ezúttal nem mehetünk bele.) A harc éleződését jelentette, hogy Wagner kinevezése után, 1865 elején Poór Imre lapjában teljesen nyílt és kíméletlen támadást indított az Orvosi Hetilap köré csoportosult orvosok ellen. Megírta, hogy „Balassa tnr. úr alatt Markusovszky, Hirschler, Lumniczer stb. tudor urak évek előtt magánérdekű cliquet alakítottak. Ezen clique célja az orvosi gyakorlat financiális kiaknázása, s döntő befolyás szerzése föl és lefelé orvosi és nem orvosi ügyekben. Közlönye Pesten az „Orvosi Hetilap", Bécsben a „W. Med. Wochenschrift" [14]. A vita ezután a két orvosi lap hasábjain heteken át kölcsönös személyeskedésekkel tűzdelve folyt, sőt a budapesti kir. orvosegylet március 4-i és 18-i ülésein botrányos jeleneteket is okozott [15]. A jelölő kari tanácskozáson Wagner János referátumában első helyen Gebhardt Lajos magántanárt, a Rókus-kórház főorvosát, második helyen Korányi Frigyes magántanárt, harmadik helyen pedig Balogh Kálmánt, akkor a kolozsvári orvossebészeti iskola tanárát, az Orvosi Hetilap főmunkatársát javasolta. A heves vita során „a klerikális elemek", elsősorban Wachtel Dávid, Poór Imre jelölése mellett kardoskodtak. Végül a következő eredmény született: 11 közül hét szavazat-