Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 46-47. (Budapest, 1968)
TANULMÁNYOK - Döderlein, Gustaw: Semmelweis Ignác Fülöp és a német gynaekologia
Elsősorban mi orvosok vagyunk hivatva terjeszteni azt az áldásos jótéteményt, amelyben Semmelweis az anyákat, s az egész világot részesítette. Ezért hálás hódolattal áldozunk ma a nagy férfiú szellemének. A jenai egyetem orvosi kara engem bízott meg, hogy itt nyilvánosan is kifejezést adjak hálájának és elismerésének azokért az érdemekért, amelyeket Semmelweis az orvosi tudomány és művészet terén szerzett. Megbízott a „Német Gynaecologiai Társaság" elnöke, hogy nevében tolmácsoljam a társaságnak Semmelweis iránti tiszteletét, az emlékszobor felállításán érzett örömét, s gratulációját. Kötelességem továbbá a nagyrabecsülés és hála adóját leróni az „Egyetemes Thüringiai Orvosegyesület" nevében. Végül pedig kötelességem tolmácsolni a „Német Orvosszövetség" tisztelet- és hálaszózatát, több mint 20 ezer német orvos együttes szavát. í Ha magamról is szabad szólanom, hadd mondhassam el, hogy azon — ma már ritka — szerencsés emberek közé tartozom, akik Semmelweist személyesen ismerték. Midőn a 60-as évek elején Bécsben időztem, átjöttem Budapestre csak azért, hogy tiszteletemet fejezzem ki az iránt a férfiú iránt, akinek érdemeit kiválóan nagyrabecsültem. Nagy elégtétel, s megtiszteltetés számomra az, hogy ezen érzelmemnek kiváló testületek és sok ezer kartárs nevében a mai napon itt ünnepélyesen kifejezést adhattam' f . Még egy másik alkalommal is elzarándokoltak a német gynaecologusok Budapestre, hogy az egész világ szeme előtt hódoljanak ott Semmelweis Ignác Fülöp előtt. A Deutsche Gesellschaft für Gynaekologie 1925-ben megtartott bécsi kongresszusa után a társaság számos tagja eleget tett a magyar szaktársak meghívásának. A dunai hajóútról és a lelkes baráti fogadtatásról sok résztvevőnek a legszebb emlékei vannak. A Semmelweis-szobor talapzatánál W. Stoeckel, a Német Szülészeti Társaság képviseletében a következő beszédet tartotta: „Megszentelt helyen állunk itt annak a férfiúnak a szobra előtt, aki a tudomány fáklyavivője volt, — aki korának sötétségéből látnoki szemmel tekintett a derűsebb jövőbe, és aki büszke nemzetének teljes látnoki hevével hitt abban, hogy ő az igazságnak a prófétája. Ne menjen el a szobor előtt egy nő sem, aki gyermeket szült vagy gyermeket hord a szíve alatt anélkül, hogy egy hálás pillantást ne vessen annak a férfiúnak az emlékére, akinél senki többet nem tett, hogy távol tartsa a halált a fájdalommal teljes szülőágytól. És senki közülünk, akiknek az élethivatása, hogy segítsen a szülő nőnek, nem állhat itt meg anélkül, hogy meg ne hajtsa fejét azelőtt a géniusz előtt, aki munkánk felett tartja oltalmazó kezét. Semmelweis kora erkölcsi tartozást halmozott magára — nem kímélte meg őt a legnehezebbtől: a látnokok tragikumától, attól, hogy értetlenül, elkeseredetten és annak reménye nélkül kell a sírba hanyatlaniok, hogy müvük túl fogja élni őket. Ezért a bűnért elégtételt adtunk. Az utókor az emberiség olyan jótevőjét tiszteli benne, aki századokon át élni fog. Mi azonban, tanának apostolai, ebben az órában is bemutatjuk neki lelkes hódolatunkat, és szívből jövő, hálás tisztelettel köszöntjük őt !"
