Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 46-47. (Budapest, 1968)

KRÓNIKA - Erich Podach (1894-1967) (Regöly-Mérei Gyula)

KRÓNIKA ERICH FRIEDRICH PODACH (1894-1967) Ismét csökkent a nemzetközi irodalomban elismert Semmelweis-kutatók száma. Erich Friedrich Podach 1967. augusztus 20-án befejezte életét. Az 1965. évi budapesti Semmelweis-ünnepségen még teljes testi frisseségben tartotta meg — a Communicationesekben már posztumuszán megjelent — előadását („Semmelweis tudománytörténeti szerepe") : senki sem hitte volna akkor, hogy már szervezetében lappang a halálát okozó malignus daganat. Podach filozófiai doktorátust szerzett, azonban az egyik legkiválóbb orvostörténész, Paul Diepgen mellett eltöltött évek olyan mély benyomást gyakoroltak kutatási irányára, hogy főként az orvostudomány múltjának kérdései kötötték le érdeklődését. Tudományos munkássága igen sokrétű. Foglalkozott Nietzsche betegségével, erről több könyve (1930, 1931, 1932, 1937, 1961, 1963) és közleménye (1930, 1964) jelent meg. Thomas Mann, a Doktor Faustus keletkezéséről írott naplójában megemlíti, hogy főalakjának szellemi modelljéül Nietzschét választotta, s ebben Podach műveit tekinti iránymutatónak. További legfontosabb művei: a temperamentum és jellem (1926); az orvosok önkísérletei (1934, majd újrakiadás: 1960); ethnogprahiai jellegű dolgozatok (1947, 1950, 1951), közöttük a rút fogalmának ethnikai jellegű tárgyalása (1951); Pasteur (1939), Rabelais (1953), Servetus (1953), Corvisart (1953), valamint Humboldt (1959, 1962) működése és tudománytörténeti hatása. Leglényegesebb kutatási területe Semmelweis, valamint a két Bolyai munkássága. Hibátlan magyar nyelvtudása tette lehetővé, hogy áttanulmányozza a Bolyaiak eredeti kéziratait. Betegsége miatt azonban ezek már nem kerültek közlésre. Igen kiemelkedők Semmelweis-kutatászu Erről írt könyve 1947-ben jelent meg. Közleményeiben ismerteti Semmelweis elődeit (1947), a gyermekágyi láz felfedezésének tudományos (1947) és társadalmi (1948) körülményeit, Virchow — Semmelweisszel ellentétes — felfogásának okát (1948), és elsőként állapítja meg, hogy a mechanikus asepsis (körömkefe) bevezetése Semmelweis érdeme. Tudományos munkásságának elismeréseként Podach megkapta az egyetemi tanári címet. Több ízben hosszabb időt töltött külföldi tanulmányutakon, így Párizsban is, ahol pl. Vezou, „Doctor Regens et Medicus Regius" munkásságáról, melyről könyvében Semmelweis is megemlékezik, tárt fel addig ismeretlen adatokat, de foglalkozott a párizsi orvosi fakultás és a régi francia orvosképzés (1952), továbbá a Hôtel Dieu történetével (1955) is. Podach Budapesten az akkori Fasori gimnáziumban végezte el középiskolai tanulmányait. Közvetlenül az első világháború után Németországba költözött. Állandóan hangsúlyozta, hogy Magyarország őszinte barátja. Széles perspektíva, alapos tárgyismeret, elmélyülés, és gondos kritikával átszűrt, megbízható kutatói adatok jellemzik a szép stílussal megírt műveit. Kutatási eredményei megőrzik emlékét. Erich Friedrich Podachtól a magyar orvostörténészek is kegyelettel vesznek búcsút ! REGÖLY-MÉREI GYULA