Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 46-47. (Budapest, 1968)

ADATTÁR - Daday András: Egy ismeretlen Semmelweis-kézirat

A kivonatosan ismertetett 25620. számú helytartósági leirat abban az időben íródott, amikor országunk 1848 után a császári államban csak tartomány, egyetemünk pedig ennek következtében a Bach-rendszer közoktatási miniszterének, a Bécsben székelő Thun Leo grófnak van alárendelve. így érthető, hogy elnyomóink intézményünkkel szemben tudományunk és előrehaladásunk legnagyobb kárára az ellenőrzést a végletekig fokozzák, és a legnagyobb takarékosságot gyakorolják, míg a bécsi egyetemnek minden segítséget megadnak, hogy felvirágozhasson. Semmelweis ilyen áldatlan viszonyok és körülmények között harcol már 2 éve, hogy klinikáján tanainak legfontosabbjait, a klóros kézmosást és a tisztaságot — főleg ágynemű tekintetében — maradéktalanul végrehajthassa. Az előbbi követelmény megvalósításával szemben az utóbbi követelmény megvalósítása már pénzkérdés volt, s ezért komoly akadályokba ütközik még évek múltával is. — A helytartóság még más vonatkozásban is szűkmarkúan járt el orvosi fakultásunkkal. Erre példát a szóban forgó leirat is szolgáltat, amikor nem engedélyezi tanárai részére az annyira szükséges 150 forint értékű mikroszkóp beszerzését. Valószínűleg ennek az elutasító intézkedésnek köszönhető, hogy Schordann tanár nagylelkűen saját górcsöveit ajándékozta az egyetemnek. A helytartósági leiratra adott válaszjegyzőkönyvet Semmelweis valószínűleg nemcsak írta, de érzéseinek megfelelően fogalmazta is, előterjesztésre alkalmas formába öntötte. Nem részletezve, röviden, de határozottan fejti ki, hogy az igénylések ellenőrzésének mostani módja teljesen elégséges. Nem ingerlékenyen, de önérzetesen hárítja el a tanárok méltóságát sértő helytartósági gondolatot, minthogy a tanárok a tudományok ápolására, nem pedig aprólékos gazdasági ügyek intézésére vannak hivatva. Ennek tudatában kérték már előzőleg is hivatásos gazdasági alkalmazott kinevezését. A kivonatos helytartósági leirat, s a válaszjegyzőkönyv együttesen mutat be egy szomorú korszakot. Az iratok orvostörténeti jelentőségét és becsét az növeli, hogy egyikük, mint már fentebb is említettük, Semmelweis kezeírását őrzi. A sors iróniája, hogy Semmelweis rövidesen szembekerül a jegyzőkönyvben rögzített álláspontjával, s az orvosi fakultás gazdasági felügyelője lesz. Ezt az ellentmondó magatartást azzal magyarázhatjuk, hogy így vélte az egyetem és a tudomány érdekeit leghasznosabban szolgálni. Zusammenfassung Im Besitz des Verfassers ist ein bisher unbekannt gebliebenes Protokoll in eigener Handschrift von Semmelweis, das hier publiziert wird. Das Protokoll wurde auf einer Sitzung aufgenommen, die am 20. November 1857 in Pest stattfand, und an welcher nebst Semmelweis Franz X. Gebhardt, damaliger Dekan der Arztlichen Fakultät der Pester Universität, János Balassa, Ignác Sauer und Gáspár Lippay, alle Professoren derselben Fakultät teilnahmen. Semmelweis, als der jüngste unter ihnen fungierte offensichtlich als Schriftführer.