Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 46-47. (Budapest, 1968)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Fekete Sándor: Semmelweis és a bécsi forradalom
hiába keressük! Pedig Fischer Semmelweis életének is kitűnő leírója volt, s nem lehet, hogy Semmelweis véletlenül maradt volna ki a felsorolásból. A bécsi októberi forradalomról igen részletes ismertetést ad Albert Rosenfeld két könyvében [21], Ebben a két kötetben ismerteti Rosenfeld az Akadémiai Légió megalakulására és működésére vonatkozó iratokat, kiáltványokat, falragaszokat, átiratokat és kronologikus sorrendben leírja az eseményeket. Rosenfeld a Studenten-Comitee tagja volt, s a szemtanú közvetlenségével ismerteti az eseményeket. Az ismertetés hitelét fokozza, hogy azok nem évek múlva, hanem az események bekövetkezése után íródtak. Jó párhuzamba állíthatók Rosenfeld feljegyzései és Sonderegger levelei, mert mindkettő elkerüli a múló idő módosító hatását, és a közvetlenség erejével hatnak. Rosenfeld sem tesz említést Semmelweisről. A Nemzeti Gárda felszólította az orvosokat a sebesültek ellátására, sárga karszalaggal jelölték meg az orvosokat, és sárga zászlóval a kórházakat. Rosenfeld és Sonderegger adatai alapján is úgy tűnik: Semmelweis nem vett részt az októberi megmozdulásokban. Sonderegger, a későbbi neves svájci orvos, az októberi forradalom idején vett kurzust Semmelweistől. Apjához, valamint barátjához, Pestalozzihoz írt leveleiben [22] közvetlenül és a szemlélő tanúságával ír az akkori eseményekről és Semmelweisről. „Jelentékeny és figyelemreméltó" embernek tartja, aki nekik nagyon tetszenék. Az októberi forradalom eseményeiről az Allgemeines Krankenhausban csak akkor értesültek, amikor a sebesültek bejöttek a kórházba, és Latour holttestét oda beszállították. Ez megegyezik az Akadémiai Légió ülésén az elnök által mondottaknak, amely szerint az októberi forradalom megszervezésében és irányításában a diákságnak nem volt része. Semmelweis forradalmi szerepléséről Sonderegger nem ír semmit. Éppen ezért tűnik valószínűtlennek, hogy Semmelweisnek az októberi eseményekben, a második bécsi forradalomban bármilyen szerepe lett volna. Semmi bizonyíték sincs arra, amit Hídvégi különben olyan megragadóan ír le az Akadémiai Légió utcai harcaival kapcsolatban: „Egy törzs élén ott magasodik Semmelweis alakja ... Semmelweis ott vonul diákjaival, kollégáival, harcostársaival a visszavonuló csapatok nyomában. Széles karimájú kalapja lobog a szélben, amint a katonákhoz beszél." [7]. Végül említsük meg, hogy a bécsi egyetemi élet kitűnő leírója, Kussmaul 1847 decemberében elhagyta Bécset, és így semmit sem említ a forradalmi hangulatról és Semmelweis beállítottságáról. Semmelweis magatartásának megítélése Semmelweis kétségtelenül lelkesen fogadta a Metternich-éra bukását, a márciusi forradalom eredményeit. Hebráné és Amsler visszaemlékezése ezt kétségtelenné teszi. A tények és a következmények alapján azonban bizonyosra vehető, hogy a magyar szeptemberi válságot követő októberi második bécsi forradalom-