Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 46-47. (Budapest, 1968)

TANULMÁNYOK - Réti Endre: Semmelweis tanításának helye a természet- és társadalomtudományi gondolkodás fejlődésében

olyan súlyt adni, hogy forró, hideg, tiphosus, izzasztó, őrjöngő, dysentériás, kiütéses, scarlátos stb. lázakat jelölünk meg, mint egykor szokásos volt, és ami most is néhány iskolában folyik, és e lázak mindegyikét fajlagos saját módszerrel küzdjük le —, századunk szabad gondolkodásához és az adaequat fiziológiai ismereteknek a kórtanba és terápiába való behatolásához méltatlan, és szemben áll szellemünkkel, amely ismereteinket rendezni kívánja" Még sokáig a láz volt az a fogalom, amely a legközelebb állt a kor orvosának gondolkodásához. A gyulladás és a láz kapcsolatát is vizsgálták, erről Patzkó így ír: „A gyulladásokat az empirikus racionalisták többsége az önmagukban létező lázaktól mindig megkülönböztette, Marco és újabban Broussais mégis azonosnak mondják már a meghatározásban adott közös jellegzetességek révén a lázakat és gyulladásokat; véleményük már kezd elterjedni az egész világon" Látjuk tehát, hogy a gyulladás fogalma is bizonytalan volt, a 150 évvel ezelőtti orvos a sötétben tapogatózott még fontos jelenségeknek az értelmezése körül is. A láz okát a század eleje nem fedezhette fel, mert nem ismerték fel az oksági kapcsolatot a bacteriumok és a láz között. Akik a láz, a betegség okaként valamilyen anyagot tételeztek fel, azaz természettudományos alapon gondolkodtak, igen gyakran valamilyen méregre gyanakodtak, hiszen évezredek tapasztalatai azt mutatták, hogy a növényi vagy állati nedvek, váladékok okoznak megbetegedést, halált. Josephus Visy [4] (Somogypatai-fi) 1834-ben a veszettségről értekezve mondja, hogy „némely írók az agyban helyheztetik a méreg fő működését és innét sugároztatják a többi műszerekre (szervekre). Van aki a fő okot torokgyíkban stb. ... látja, Hufeland az idegrendszernek állati méreg által történt megmérgezésében" Joannes Nepomuk Szabados 1841-ben a bujasenyvről [5], azaz a syphilisről szólva így ír: „Kórok: egy különösen izgató anyag, méreg (ragály, contagium). Ezen ragály egy különös nemű híg anyag, mellyet mi nem esmérünk, sem physicai művek sem vegytani próbák által nem vizsgálhatunk meg." Sőt: még a század harmadik harmadában, 1874-ben is Chyzer Kornél, Zemplén megyei főorvos így ír a cholera okáról [6] : „A cholera lényegit és okát mai napig még nem ismerjük, de ismerünk számos tapasztalati tényt." „Kezdetben ragályos betegségnek tartottuk, de kiderítették, hogy jelentékenyen függ helyi és időbeli viszonyoktól... és egyéni hajlamtól." Az okot egyszerűen „cholera-mérégnek" nevezi. Azt, hogy hazánkban hogyan vélekedtek a XIX. század első felében a gyermekágyi lázról, jól mutatják e kor orvosdoktori értekezései, amelyek voltaképpen az orvosi kar, de legalábbis a szülészet tanárának álláspontját tükrözték. íme egy „Dissertatio inauguralis medica de febri puerperali", amelyet orvostudori címe elnyeréséért Carolus Bobor de Hajnik [7] Pesten 1816 júniusában védett meg. Bevezetője megállapítja: „A gyermekágyi láz legfőbb okának, természetének és gyógymódjának meghatározásában a szerzők annyira különböznek, hogy e tárgyban egymással szembenálló véleményeket is hangoztatnak" Elmondja, hogy a láz hol kevéssel a szülés előtt, hol a szülés alatt jelentkezik, általában inkább a szülést követő második naptól kezdve, esetleg egy hét múlva. Abortus esetén is kitörhet, amikor is a vetélést előidéző okok hozzák létre a lázat is. Hidegrázás és égető hőségérzés jelentkezik. A láz inkább continuus, esti tetőzéssel, feszes pulsussal. Legállandóbb tünet a hasi fájdalom, leginkább a köldök tájon, de sok más helyen