Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 45. (Budapest, 1968)

TANULMÁNYOK - Molnár Gyula: Konyár egészségügyi körülményei a XVIII—XIX. században

a népi elnevezés, vagy a betegség lefolyása jelezte a halál okát. A konyári ref. egyház halotti anyakönyvében az 1700—1800-as években a következő bejegyzéseket találjuk, mint a halál okát (ide nem számítva az erőszakos halállal kimúltakat) : „gyermekszülés, szélütés, igen sinlődő beteg, sokat sinlődő, vérfolyás, dagadozás, nyavalya törős, hamari halál, szomorú halállal, nyomorult leány, boldogul kimúlt, testben való fogyatkozásokat és számos fájdalmakat szenvedett, sok időkig tartó keserves nyomorusági után sok istenes fohászkodási között boldogul kimúlt, reméntelen megholt, vérhas, rövid de kínos nyavalyák közt, köszvény, süly, egész orcájában megrothadt, vizibetegség, himlő, egy heti nyavalya, kelevény, súlyos betegségben, hideglelés, a fene ette, sok pokolvar volt, hurut, száraz betegség, petéts (vagy patéts), csuklás, süly-köszvény, vérben, sárgaság, torokfájás, fene régen ette, fene pokolvar, hervasztó nyvalya, hektika, veresség, vérköpés, veres himlő, felcsattogzás, bélfájás, forróság, szorító nyavalya, száradás, tüdőgyulladás, nyilallás, forró hideg, gyomorgörcs, torokgyik, lépgyulladás, rothadás, elszáradás, rákfene, sorvasztó hideg, agyvelőgyulladás, cholera, tüdővész, görtsmirigy, inláz, rák, mellyszorulás, gyomorrák, epemirigy." Az elmondottakból következik, hogy a lakosság átlagéletkora a fele sem volt a jelenleginek. Bár régen is értek meg rendkívül magas életkort (egy esetben 100 éven felülit), de sokkal kevesebb volt a 70 éven felüliek száma, mint ma. Ugyanakkor a fiatalkori halálozás következtében az évi átlagéletkor igen alacsony. Nézzük meg az alábbi években: 1780-ban az átlagéletkor 18 év, 1781:19, 1782:16, 1783:20, 1784:25, 1785:20, 1786:22, 1787:13 (!), 1788:15, 1789:20, 1790:25. 1845:25, 1846:30, 1847:30, 1848:39, 1849:21, 1850:25, 1851:28, 1852:25, 1853:35, 1854:24, 1855:40, 1856:25, 1857:30, 1858:31, 1859:26, 1860:28. (Az átlagéletkor számítása úgy történt, hogy az évi halottak életkorának összegét osztottam az évi halottak számával. Az így nyert hányados az átlagéletkor a kívánt esztendőben.) Főbb vonalakkal megpróbáltam a fentiekben vázolni Konyár egészségügyi viszonyait az elmúlt két évszázad folyamán. Ezek az adatok nagy általánosságban érvényesek más területeken is, hiszen ha más földrajzi körülmények között éltek is az ország más tájain a falvak lakói, de gazdasági és kulturális helyzetük lényegében egy szinten mozgott, ami végeredményben döntően befolyásolta az egyes tájak egészségügyi helyzetét is. JEGYZETEK 1. Országos Levéltár, Eszterházy Ltr Rep. 33. Fasc. P. No. 513. 2. Ugyanott No. 524, kk. 3. Tiszántúli Réf. Egyh. ker., Ltr. Z 40/a. 4. Apor P. ; Metamorphosis Transylvaniae. Erdély öröksége VII. 22. ó. Debreceni Ref. Koll. Nagykönyvtár. Salétromfőzők elszám. R. 74. I. 6. Konyári ref. egyh. körleveles jkv. 1808. 44. 7. Komáromi A. : A magyarországi boszorkányperek oklevéltára Bp. 1910. 5. Debreceni Áll. Ltr. Inquisitionum et Sententiarum Prot. 1764. A/2.