Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 45. (Budapest, 1968)
TANULMÁNYOK - Molnár Gyula: Konyár egészségügyi körülményei a XVIII—XIX. században
még tudni, hogy a Pestis egyedül csak a Pestises emberről, vagy annak ruhájáról, vagy azon dolgoknak, állatoknak, melyeknek hasznát vette, illetésétől, vagy magunk hasznára való fordításából ragad el: leg jobb Preservativa tehát, hogy magunkat minden gyanús embertől őrizzük. Sőt mivel nem tudhatjuk minden vigyázat mellett is, hogy nagyobb társaságokba nem elegyedhetnek a pestises gyanús személyek is, szorgalmatosan el kell kerülni minden olyan helyet, ahol több emberek gyűlnek összve, mint milyenek a templomok, Mészárszékek, Komédia helyek, Tsapszékek, sőt minden Templomi Czerimóniának, vagy temetésnek olyankor egészen meg kell szűnni. Semmi sem ártott hazánkban 2 Pestis idején annyit, mint az hogy mennél nagyobb volt a döghalál, annál szorgalmatosabban gyűltek a Templomokban összve. Ha valaha illő az egészségre vigyázni, ilyenkor valóban illő, amikor akármily messziről, de csak behallik a híre a Pestisnek, a honnan 1. -ször Igyekezzünk mindenkor ritka levegőt tartani szobánban, melyre nézve Ablakot, ajtót minden nap bizonyos ideig nyitva kell tartani, mert nem kell abba a vélekedésbe esni még Pestis idején is, hogy a közönséges levegőben volna a Pestis matéria, hanem a Pestises ember ágya körül, vagy szobában inkább ... 2. -szor Erős etzetet tüzes téglára, vagy vasra tsepegtetvén a Szobákat azzal ki kell gőzöltetni, vagy pedig fenyőmag füstivel kifüstöltetni. 3. -szor Semmi sem ártalmasabb egy egy, mint Városok, vagy faluk közepén vagy közel a környéken levő büdös motsárok és tavak, az ilyeneket hát minden erővel betölteni szükséges. 4. -szer Mivelt, télen által, mikor fűtik a szobákat és sok ember fordul bé a szobába, nem lehet semmi az egészségnek veszedelmesebb, mint a halottaknak a szoros szobátskákban való kinyújtóztatások. Amihez még az a rossz szokás is járul, hogy azok látásira (mintha az éppen elmúlhatatlan Keresztyéni kötelesség volna halottat látni menni), rakásokkal szokott a nép rohanni, sőt még reá is borulnak, tsókolni sem irtóznak, ezen visszaéléseknek távoztatására tehát legjobb a holt testeket hideg helyeken tartani vigyázat alatt az eltakarittatás idejéig és az eltemettetéskor is csak koporsóban lezárva már, a nép odagyülése előtt tétessék ki szabad levegőre. Nagy Váradon, Deczember 3-án 1813. Sándorfi Joseph Föö Orvos mk" [10], Érdemes megjegyezni, hogy a halottlátás és virrasztás szokása máig is érvényben és gyakorlatban levő hagyomány. Tehát azok az egészségügyi tanácsok, amelyek a fenti körlevélben mintegy másfélszáz évvel ezelőtt megírattak, ma is érvényesek lennének, ha a hagyomány szava erősebb nem lenne ezeknél. Az egyik legsúlyosabb és legtöbb áldozatot szedő népbetegség a himlő volt. Ma szinte hihetetlen, hogy majd egy évszázadba került, míg az ellene való védekezés általános gyakorlattá válhatott a megrögződött gyanakvás és balhiedelem miatt. A nép meggyőzésének éppen nem könnyű feladatával a falusi papokat ismét megbízták, és a szószékekről hirdetett felvilágosító munka — bár némi eredményt mutatott ugyan — nem járt teljes sikerrel, mert még a múlt század végén is gyakran találjuk az anyakönyvi bejegyzésekben a halál okául a himlő megnevezést. Az alábbi, 1814-ből keltezett körlevél bizonysága szerint a külföldön már általánossá váló gyakorlat itt még nagy ellenállásba ütközött:
