Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 45. (Budapest, 1968)

KÖNYVSZEMLE - Pierre Huard — Mirko Drazen Grmek: Mille ans de chirurgie en Occident; Ve — XVe siecles (Vida Tivadar)

KÖNYVSZEMLE Pierre Huard

—

Mirko Drazen Grmek i Mille ans de chirurgie en Occident: V

e

—XV

e siècles; Roger Dacosta Kiadó, Párizs, 1966. A Nemzetközi Orvostörténeti Akadémia két kiváló tagjának ez a munkája az •európai sebészet történetének középkorát kívánja nagy vonásokban ismertetni. Véleményük szerint az orvostörténet ókora Európában Oribasius halálával zárul, az utolsó pogány orvoséval, aki görögül gondolkodott és beszélt. A középkor végéül viszont a sebészetnek a lőfegyverek által okozott sebesülésekkel történt megbirkózását tekintik a XV. század második felében. A két határkő között a középkori sebészet delelőjének a XIII. századot tartják. Ebben a keretben tárgyalják a középkori sebészeti eljárások görög—latin és arab forrásait, a salernói iskolát és annak hatását, a sebészet kibontakozását Észak-Olaszországban a XIII. században, a sebészet kezdeteit Franciaországban, Németalföldön és Angliában, a XV. század sebészetét, és végül a középkor sebészeti gyakorlatát. Könyvük használhatóságát fokozza a névmutató és a tárgyra vonatkozó bibliográfia. E kettő között 102 nagyon jó egykorú metszetet és egyéb fekete-fehér ábrát láthatunk megfelelő magyarázattal (részben egész oldalasak). Az egész könyvön pedig végigvonul XVIII egész oldalas színes tábla, ugyancsak a vonatkozó magyarázattal (krétapapíron). A mű könyvészeti értékét előkelő kiállítása (iniciálék, fejezetzáró orvosi-gyógyszerészeti vonatkozású emblémák) fokozza. Ami történeti adatainak a pontosságát illeti, itt-ott eltérésekre bukkanhat az olvasó. így pl. Guy de Chauliac (1300 k. —1368) Chirurgia Magna-ja a francia kiadás után szerzőink szerint latinul először 1498-ban jelent meg, Gurlt—

Hirsch orvosi életrajzi lexikonjának 6. kötete szerint viszont 1490-ben. Érdekes ezzel kapcsolatban, hogy ugyanennek a műnek lyoni kiadásai között nem szerepeltetik az 1516. évit, pedig könyvtárunk S. 389. jelzésű példánya ebből a kiadásból való. A közép-európai olvasónak az is feltűnik, hogy az itteni országok sebészetének története kimaradt a műből, noha az előszóból kivehetően a címben szereplő ,,nyugatot" inkább a nyugat-római birodalomra értették és arra a körzetre, ahová elért civilizációs és művelődési hatása. Ha a társszerző jugoszláv nemzetiségére gondolunk, ez a hiány szinte csak azzal magyarázható, hogy hiányoznak az egyes országok idevágó orvostörténeti monográfiái. Mindez azonban nem szállítja le a rendelkezésre álló anyag feldolgozásának értékét. A könyv ereje elsősorban az orvostörténetnek az orvosi szakkörök felé való komoly igényű népszerűsítése. ^