Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 45. (Budapest, 1968)

TANULMÁNYOK - Spielmann József—Szőkefalvi Nagy Zoltán—Soós Pál: A kémikus és balneológus Mátyus István és kora

ló'zi, arra hivatkozva, hogy az „Staehling úr beiktató értekezésében világosan és érthetően elő van adva" [3], A disszertáció előzéklapján a következő ajánlást olvashatjuk: „Expertiss. Doctiss. que Stephano Matyus Med. doct. mittit Crantz". A disszertáció tehát Crantz ajándéka Mátyusnak. Az erdélyi ásványvizek kémiai elemzését sürgető bécsi tudós azért küldte e munkát a marosvásárhelyi orvosnak, hogy az annak vezérfonalul szolgáljon ezirányú munkásságában, s hogy ez így is történt, bizonyítja az a tény, hogy a disszertációban Mátyus számos részt ceruzával aláhúzott és rövid széljegyzettel látott el. A radnai ásványvizek mellett szereplő és itt nem közölt „Vezérfonal" sem más, mint nagyrészt Staehling művének kivonata, pontos hivatkozással a disszertáció oldalszámára. Erre vonatkozik az utalás („amelyet ezen értekezések elsejében a tudós Crantz bővebben megmagyarázott"), Mátyus ui. Staehling vizsgáló módszereit a Crantzéval azonosította. Ezek a feljegyzések valószínűleg megelőzték Mátyus 1772—1773. évi gyakorlati vegyelemző munkásságát. A második disszertáció Fr. X. Dietl bécsi orvosdoktortól származik. Crantz iskolájának egyik úttörő dolgozatáról van szó. A „Diss. inaug. med. chemia de Austriaci imperii aquis medicatis, Brisgoiae, Carinthiae, Carnioliae, Styriae, Tyrolis et nonnullis aliis ..." A 153 oldalas értekezés, melyet a szerző 1772-ben védett meg, az Osztrák Birodalom különböző területein végzett ásványvízelemzés eredményeiről számol be. E disszertáció előzéklapján is szerepel az ajánlás: „Exp, D. Mátyus mittit Crantz". A harmadik mű Leopold Thonhauser, osztrák szigorlóorvosnak, a disszertáció címlapja szerint — a bécsi „spanyol ispotály orvosának" műve „Diss. inaug. med-chem. sistens analyses aquarum Egranae, Montis Falconis Vénet: Povhont, Stecknitziensis." A 74 oldalas értekezést szerzője 1772-ben védte meg a bécsi egyetemen. Az ásványvízelemzés módszerei mellett, a szerző által végzett vizsgálatokat is közli. A negyedik disszertáció számunkra a legérdekesebb. Lucas Wagner, brassói orvos értekezése az erdélyi ásványvizekről „Diss. inaug. Med. Chemica De Aquis medicatis Magni Principatus Transylvaniae". A 95 oldalas értekezés szintén Crantz személyes felügyelete alatt készült. Több, együttesen végzett vizsgálatról is beszámol. Lucas Wagner 19 ásványvízforrás bemutatásánál felhasználta Mátyus István megelőző vízelemzéseit, és — mint arról a későbbiekben részletesen szólunk — Mátyus „De aquis Rhadnensibus" című kézirata tulajdonképpen nem más, mint a Wagner-féle disszertáció adatainak kiegészítése, saját előbbi adatainak helyesbítése. Ezért szerepel a Mátyus-kézirat közvetlenül a Wagner dolgozat után. A kötet utolsó disszertációja Bruz Lászlónak, Hunyad megye későbbi fizikusának 1775-ben megvédett értekezése. „Diss. inaug. de Gramina Mannae sive Festuca fluitante". A 48 oldalas értekezés a réti harmatkása (egykori nevén Manna kása, Boszorkány kása) leírása, a növény földrajzi adatainak, ugyanakkor kémiai és orvosi tulajdonságainak elemzése és a szerző saját megfigyeléseinek közlése a gyógynövénynek két epilepsziás betegnél történt alkalmazásáról. Ma nem tekintjük a Glyceria fluitans-t (a Festuca mai tudományos neve)