Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 44. (Budapest, 1968)

TANULMÁNYOK - Huszár György: Az Apollónia-kultusz és hazai emlékei

„Mária halála" szárnyas oltárát díszíti. Az 1470—1480-as évekből származó oltár képeinek festője Divald szerint magyar mester volt. A kőpárkány előtt álló szent a nagyméretű fogó egyik szárát könnyedén tartja, a másik szár a kőpárkányon nyugszik. A fogóban őrlőfog látható, irreális ábrázolásban; a fog koronája felfelé néz (1. ábra). 2. A késmárki templom „Vértanú szüzek" oltárának egyik aranyozott hátterű képe (1493) Apollóniát mint igen karcsú női szentet, merev beállításban, kezében 9. ábra. Apollónia (Leibici oltár, 1521. 10. ábra. Apollónia Budapesti Szépművészeti Múzeum) (Szepesszombat, 1520) nagyméretű fogó egyik szárával ábrázolja. Ez a valószínűtlen beállítás — amikor nagyméretű fogót a szent csak egyik száránál fogva tart, és az mégis rögzíti a fogat — gyakori a hazai és külföldi Apollónia-képeken (2. ábra). J. A bártfai szt. Egyed-templomban több Apollónia-emlék van. Az 1500— 1510-es években állított „Vir dolorum" oltáron, a predellán Apollóniát három más szent társaságában örökítették meg. Az aszketikus arcú szent kezében összeszorított szárú, nagyméretű fogót tart (3. ábra). 4. A bártfai templom szt. Anna-oltárán (1485) Apollóniát, mint szőke hajú, gyermekarcú szentet ábrázolták, kezében hosszú, de gracilis, összeszorított szárú fogó, amelyben a fog koronája felfelé néz (4. ábra).