Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 44. (Budapest, 1968)

TANULMÁNYOK - Huszár György: Az Apollónia-kultusz és hazai emlékei

A magyarországi Apollónia-kultusz emlékeiről művészettörténészeink (Divald, Csánky, Rados, Genthon, Radocsay, Balogh J.) régi templomaink képeivel, szobraival foglalkozó tanulmányaiban, monográfiáiban találhatunk adatokat. Köz- és magángyűjteményeinkben is van néhány, ismeretlen művésztől származó, Apollóniát ábrázoló kép és számos oltárkép. Néhány, 18. századi rézmetszetű Apollónia-szentképet is sikerült felkutatni. 3. ábra. Apollónia (Bártfa, 1500-1510) „Wundertätige Bilder sind meist schlechte Gemälde" — mondja Goethe, A mi Apollónia-kultuszunk emlékei sem elsősorban művészi értéküknél fogva tarthatnak számot érdeklődésre. A 10. század elején a Felvidéken a vagyonosodó polgárok a Szepesség, Sáros és Liptó legeldugottabb falvaiban is sok új szárnyas oltárt készíttettek. A művészek kiképzése azonban nem tudott lépést tartani a kereslettel, és sok helyütt sekélyes iskolázottságú műhelylegények a nyers realizmus szellemében, csak a népies ízlést kielégítő műveket alkottak. Az elterjedt németországi fametszet-gyűjtemény, az ún. nürnbergi Speculum passionis is hatott a felvidéki oltárképek festőire. Az Apollónia-kultusz fellelhető képzőművészeti emlékei a következők: I. Az egyik legrégibb és legszebb Apollónia-képünk a kassai székesegyház