Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 44. (Budapest, 1968)

KÖNYVSZEMLE - Benedek István: Semmelweis és kora (Székely Sándor)

nyilván nem, de a szakember most már ki tudja alakítani — a bőséges ismeretek birtokában — a helyes állásfoglalást. Benedek Istvánra jellemző — és népszerűségének ez egyik titka — a dialektikus tárgyalásmód. A témát mindig a kor társadalmába helyezve, igen széles körű összefüggésekre mutatva tárgyalja. Ez a könyve is nemcsak Semmelweisről szól, hanem a korról is, amely Semmelweisre hatott és amelyet Semmelweis maga is alakított, formált. A széles kultúrtörténeti alapra épített Semmelweis-történet érdekesebb minden eddigi Semmelweis-monográfiánál vagy akár regényes életrajznál! Mert Benedek könyve nem regényes életrajz, hanem szépirodalmi értékű orvostörténeti munka, amelyet éppen a tárgyalás és a megírás módja tesz élvezetes olvasmánnyá. Tanulságossá pedig a sok, igen nagy műgonddal feltárt és csoportosított ismeretanyag teszi. Külön dicséret illeti a kiadót a képanyag gondos előkészítéséért és reprodukciójáért. Székely Sándor