Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 44. (Budapest, 1968)

ADATTÁR - Adatok Táncsics Mihály szemműtétjéhez (Antall József)

„Bizonyítvány Alólírott hitelesen bizonyítom — illetőleg köszönetemet nyilvánítom — hogy Dr. Egei József (akkor ó-budai) jelenleg nyitramegyei kerületi orvos úr 1869. jan. 21-én — mindkét szememen levő (s még 1860-ban képződött) szürke hályogot — egy szerencsés műtét által levette. Mely műtét alatt tapasztalt ügyességéért őt bárkinek ajánlani kedves kötelességemnek ismerem. Kelt Pesten 1870. april. 23. Táncsics Mihály országgyűlési képviselő" Táncsics kézirata módosítja az önéletleírásban közölt dátumot, amely szerint februárban zajlott volna le a műtét. A többi irattal, oklevéllel együtt, a különben igen ritkán előforduló Táncsics-kézirat is a Múzeum gyűjteményében található. De a műtétről és műtétet követő újabb tortúráról számot adnak a korabeli lapok [8] és az Életpályám [9] c. könyve egyaránt. Miután az „Arany Trombita" kiadásakor nem rendelkezett a szükséges „cautio"-val, ennek megszerzéséhez halasztást kért. Pest város törvényszéke — a mulasztásért — mégis egy havi börtönre és 100 Ft pénzbírságra ítélte. Nem volt hajlandó kegyelmet kérni, hanem a műtétet követően vállalta a kiegyezés utáni korszak börtönét is. Maga Táncsics idézte a lapokat: „Igaz, 70 éves már, hogy szeme világát, melyet igazságtalan börtönbüntetésében vesztett, viszszanyerhette, ily előrehaladt korában csak pár hét előtt alávetette magát egy veszélyes orvosi műtétnek, mely szerencsésen sikerülvén, még folyvást a leggondosabb ápolást igényelné, hogy a siker maradandó legyen. De mindegy, neki lakolnia kell" [10], „Hanem időközben valami történt, amitől minden becsületes jobboldali embernek — mennyivel, inkább a kir. ügyek igazgatójának, minden hajaszála égnek állt — t.i. Táncsics szemeit operálták, s a műtét sikerét a lapok örömmel hirdették. Ez sokkal nagyobb veszély volt, mintsem úgy könnyen el lehetett volna nézni. Keresni kellett tehát §.-t, ha mindjárt a jezsuitizmus segélyével is, amelynek alapján Táncsicsot börtönbe vethessék, s az operatiót meghiúsíthassák. Találtak, és Táncsics a műtétei után másnap pörbe fogatott, a tárgyalás harmadnapra tűzetvén ki. Ő a kórágyon feküdt; megmozdulnia nem volt szabad, midőn jött a hivatalos kézbesítő, tudtul adandó, hogy másnap d.e. 9 órára jelenjen meg a fenyítő törvényszék előtt" [11]. Táncsics önéletírásában újra visszatért szembajára, amely még a sikeres műtét után is sok keserűséget okozott neki. „De a sors keze nagyon rám nehezült; egyik szemem mindig fájt; néha elelhagyta, de meg-megújult; orvosom Bernolák [12] azt tanácsolta, ne dolgozzam, mert a gondolkodás, az agyvelő folytonos működése nagy befolyással van a szemre is; megígértem, de nem igen tartottam meg, csak akkor hajoltam a jó tanácsra, mikor a fájdalom nagyobb mértékben beállt; ilyenkor arra a gondolatra jöttem, hogy ki kellene szemem golyóját venni, akkor talán a fájdalom megszűnnék. Az orvos erre nézve Korányi [Frigyes]-t hívta magával, hogy e fölött tanácskozzanak; abban állapodtak meg, hogy nem kell a szemgolyót bántani,