Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 44. (Budapest, 1968)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Daday András: Újabb adatok a régi Balatonfüred történetéhez

Tudott tény, hogy a balatonfüredi fürdőt a tulajdonosok hosszú időn keresztül nem saját kezelésben hasznosították, hanem időről időre vállalkozóknak adták ki. Egy 1817. november 15-én keltezett contractus nyújt felvilágosítást az akkori állapotokról, lakásviszonyokról, árendátori kötelességekről. A felső „Traktérház" földszintjén volt a billiárdszoba, két vendég-, négy lakóhelynek való szoba, 1 zabkamra, 1 nagy konyha, 1 szakácsszoba, 2 kamra, házi pince. Az emeleten egy nagy ebédlőt, táncszobát, 2 mellék játszószobát, 10 lakószobát s az uraság számára fenntartott 2 szobát találunk. Ezeket kiegészíti a nagy, tiszta padlás, az udvarban nagy borospince és jégverem. A felső Traktérházhoz tartozott még az úgynevezett Thurszky-ház 0 szobával, nagy konyhával, ételeskamrával, az udvaron kis konyha, két kis szoba, borospince, fészer, 12 lóra való istálló. A „feredőház" emeletén 10 igen alkalmatos szobát találunk. Ezeket kiegészítette a ház végén levő, a sétányra néző 2 bolthelyiség. A ház mögött zár alatt levő kocsifészer, 50 lónak istálló, 2 kisebb istálló, zab- és szénakamra. — A melléképületek nagysága és száma azt bizonyítja, hogy a környékbeli uraságok egy része saját személyzettel, kocsival, lóval tartózkodott Füreden. Az arendátorok kötelesek a hiányzó „mobiliákat" pótolni, a konyhaeszközöket beszerezni, azokat tisztán tartani. Réz edényekben pedig csak úgy főzhetnek, ha azok jól megvannak cínezve. Ezeket az uradalmi tiszt és helybeli orvos időnként megvizsgálja. Ők a tisztátalan vagy ártalmas edényeket kimustrálják, „confiskálják". — Kötelességük a közönség kedvéért a savanyúvíz környékén estelenként lámpásokat tartani, s azokban saját olajukat vagy gyertyájukat égetni. Ugyancsak az arendátorok kötelessége az „anglus-kert" útjainak tisztán tartása és általában a felügyelet. Az érkező vendégeket rangjuknak megfelelően, illendő tisztelettel kötelesek fogadni. A cselédek viselkedjenek készséggel, legyenek alkalmatosak, józanak, jámbor életűek, s példás magaviseletűek. A szálláspénz és ételek árának megszabása az arendátorok mérsékletére volt bízva. Ha a mértéket általhágják, maguknak tulajdonítsák a következményeket. A „praenumeráló" vagy előbb jövő vendégnek az arendátorok akkor is kötelesek az elsőbbséget megadni, ha a később jövőktől nagyobb hasznot vehetnének. Kötelesek a bérlők a savanyúvízi kúra után is helyben lakni vagy cselédeket ottan tartani. Tilalmaztatik a törvény által előírt szerencsejátékokat megengedni, s mindazt tiltani kell, ami a jó erkölcs és törvény ellen van. Szökevényt, tolvajt, gyanús embert „quartélyba" fogadni tilos. Az előbb említett Petrovits Mátyást Riesz János követte a savanyúvízi fizikusi állásban. 0 meg akarta hálálni a bizalmat, minden szépet és jót megígért Füred jó hírének öregbítésére. Kész tervekkel érkezett új munkahelyére, s ezeknek megvalósítására felettesei segítségét kérte. Elsősorban azt kérte, hogy a gyógyforrásból való ivás, merítés, a fürdővendégek közti szétosztás, elszállítás, a fizikus igazgatása alá rendeltessék. Ugyanúgy a savanyukúti alkalmazottak felett is kizárólag ő rendelkezzék. Ezeket az embereket ő nemcsak rendesen felruházza, hogy a különböző rendű és rangú vendégekben undort ne keltsenek, hanem tisztségükben is ügyesebbé, alkalmasabbá igyekszik tenni. — Bízzák rá a forráskút környékének rendezését, a fürdők megkívánt tisztaságának ellenőrzését, a