Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 43. (Budapest, 1967)

Tanulmányok — Közlemények - Balogh Károly: Iatrogen ártalmak a stomatológiában

vagy kezelés közben vagy közvetlenül utána; de jelentkezhet több napos lappangási idő elteltével is, pl. injekcióval okozott fertőzések esetén. Tudatában vagyunk azonban annak is, hogy nemcsak cselekvésünkkel, hanem szóval, sőt mimikával is okozhatunk a betegnek ártalmat, pl. tumorgyanús betegek carcinophobiája esetén. Iatrogen ártalmak érhetik nemcsak a beteget, hanem az egészségügyi dolgozót is. Veszélyesség szempontjából azonban jelentős a különbség, mert az orvos és az egészségügyi dolgozó többé-kevésbé védekezhet az ártalmak ellen; ezzel szemben a beteg ki van szolgáltatva és az aktív védekezési lehetősége igen korlátozott. Azt is mondhatjuk; a rizikót a beteg viseli. A fogorvos munkaterülete a száj, amelynek gazdag mikroflórája normális körülmények között symbiosisban él. Ezt a biológiás egyensúlyt mi fogorvosok kezelés közben is gyakran megzavarjuk, akár az ott ejtett sebzéssel, akár a nem steril műszereinkkel vagy éppen a különböző, kezelés közben használt anyagokkal. A fogorvosi ténykedéssel kapcsolatos gyakoribb iatrogen ártalmakat és betegségeket áttekinthetőség céljából : A) fertőzésekből származó és B) gondatlanságból, illetve nem szakszerű vagy hibás kezelésekből származó szövődményekre különíthetjük el. A) A legtöbb iatrogen fertőzést a gennykeltők okozzák a fogászatban. Ez bekövetkezhet a nem megbízhatóan sterilezett injekciós fecskendővel, de nagyon sokszor az extractiós sebek roncsolásával is. De a fogorvos és az asszisztensnő is kaphat gennykeltők által okozott panaritiumot, paronychiát, ha sérült kézzel, gumikesztyű nélkül gennyes műtétet végez, illetőleg gennyes műszereket tisztogat (Pázmányi). De ismeretesek tetanus-, gázoedema-fertőzések is injekció, foghúzás, incisio, gyökértöméssel kapcsolatban (Hübner). Gümőkóros fertőzés az eredményes védekezés következtében a fogászatban ritkaságszámba megy. Tbc-s fogászati rendelésen a cseppfertőzés megelőzésére az orvos és asszisztensnő védőálarcot visel, és minden, a beteggel érintkezésbe kerülő műszer sterilezéséről, illetve desinficiálásáról szigorúan gondoskodni kell. Kende és Lelkes tüdőszanatóriumokban végzett vizsgálatai igazolják, hogy az