Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 43. (Budapest, 1967)

Tanulmányok — Közlemények - Erich Podach: Semmelweis tudománytörténeti helye

Mert a leírás megfelelt a romantikus igénynek, amely a lángész csodálandó jellemvonását az intuícióban látja. A „Kolletschka-esetre" célzok, amely az Önök számára sokkal közismertebb, semhogy annak részleteibe kelljen bocsátkoznom. Semmelweis 1847 tavaszán velencei üdülőútjáról tért vissza, amikor azt a szomorú hírt kapta, hogy barátja, Kolletschka Jakab professzor hullamérgezés következtében meghalt. A boncolási jegyzőkönyv olvasásakor világosodott meg Semmelweis előtt, hogy ennek a vérmérgezésben meghalt férfinak a bonclelete azonos pyaemias pusztításokat mutatott, mint a gyermekágyi lázban meghalt asszonyoké. Semmelweis most — úgymond — hirtelen teljes világossággal meglátta, hogy a gyermekágyi láz esetében vérmérgezéssel van dolguk, amit az idéz elő, hogy — mint Cruveilhier mondta — minden szülőnő sebesült, ami a legnagyobb mértékben fogékonnyá teszi őt a fertőzésekre. Emellett a hullaméreg különösen nagy veszélyeztetést jelent és megmagyarázza az I. sz. Szülészeti Klinika halálozási többletét. Ott a diákok viszik át a boncolások alkalmával beszennyeződött kezükkel a gyermekágyas nőkre a betegségre vezető anyagot. A II. sz. Szülészeti Klinikán ez a veszély nem jön számításba, mert ott szülésznőket képeznek, és a növendékek nem boncolnak. Szokás mondani: „Ez a történet túlszép ahhoz, hogy igaz legyen". Ez a Kolletschka boncolási jegyzőkönyvével kapcsolatos zseniális felvillanás viszont túlcsúnya ahhoz, hogy igaz legyen. Mert feltételezi, hogy Semmelweis rossz anatómus volt és annak kellett őt kioktatnia, aki Kolletschkáí boncolta. A valóság ezzel szemben az, hogy egész bécsi tevékenysége idején, ahol, saját bevallása szerint, az anatómiai irány volt az uralkodó, Rokitansky Károly keze alatt nap mint nap boncolt. Ő nem Kleinnzk, az ő jelentéktelen klinikai igazgatójának volt a tanítványa, akitől nem volt mit tanulnia. A bécsi Rokitanskynak volt ő a tanítványa, aki csakhamar kitüntette barátságával — mint ezzel Semmelweis dicsekedhetett. Lautnerral, Rokitansky aszszisztensével szoros barátságban volt. A gyermekágyi láz kérdésére való koncentrációja és a bonctermi tevékenysége mellett mindenestől valószínűtlen, hogy Semmelweisnek csak másodkézből, nevezetesen Kolletschka boncolási jegyzőkönyvéből kellett rájönnie a boncleletek azonosságára, ill. rendkívüli hasonlóságára egyfelől azoknak a szemé-