Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 43. (Budapest, 1967)

Tanulmányok — Közlemények - Erna Lesky: Semmelweis Ignác Fülöp és a bécsi orvosi iskola

egyetlen mondattal mondjam meg: az abszolutisztikus rendszer óta fennállott, teljesen elavult kari alkotmányt! Ebben az orvosi tanulmányügy aligazgatója játszotta a főszerepet. Ez az alkotmány a tanárok fölötti minden hivatalos hatalmat, minden gyámkodás! jogot őrá ruházott. Mármost természetesen az 1848-i márciusi forradalomban meghirdették ennek a hivatalnak a megszüntetését és elvben a tanárok számára biztosították az egyetemi önkormányzat jogát. Ám ez az oktatási reform csak gróf Thun-Hohenstein Leó miniszter 1849. szeptember 30-i törvényével lépett hatályba. Semmelwis balszerencséje az volt, hogy ügyének tárgyalása éppen abba az átmeneti időszakba esett, amikor az aligazgató mindenfajta gyámkodási joggal felruházott hivatala még fennállt. így ebben a tegnap és a holnap között vajúdó helyzetben minden attól függött, ki viseli ezt a hivatalt. Amikor 1848. december 30-án a szemész Anton von Rosas vette át, személyével az abszolutisztikus-reakciós beállítottság hordozója jutott még egyszer hatalomhoz. Ez ellen az ember ellen kellett Skodának és a haladó szellemű tanároknak a számukra már biztosított önkormányzati jogot védelmezniük, azt a jogot, amellyel a Semmelweis-ügy 1849 januárjától elválaszthatatlanul egybefonódott. A történelem különös intézkedése, játéka, hogy a tegnapnak ez az embere, akiben a behatóbb vizsgálódás a Semmelweis elleni ellenállás tulajdonképpeni hordozóját pillantja meg, a magyarországi Pécsett született Rosas, tehát Semmelweis honfitársa volt. Már 1849 januárjában értette a módját, hogy a kollégiumot két csoportra ossza: a sajátjára, amelyhez odatartozott Klein is, Semmelweis főnöke, és Skoda reformáló csoportjára, amelyik megkezdte amaz ellen a harcot a főiskolai önkormányzat megvalósításáért. Ebben a feszültségekkel teli légkörben Semmelweis ügye két szempontból képezte vita tárgyát: egyrészt Skoda javaslatot tett vizsgálóbizottság felállítására, hogy az I. Szülészeti Klinikán kétséget kizáró módon bizonyítsa a klóroldatos mosakodás sikerét ; másrészt Semmelweis kérvényt nyújtott be aziránt, hogy hosszabbítsák meg asszisztensi idejét az I. Szülészeti Klinikán. Mindkét tárgyalási pont azonnal a főiskolai önkormányzatért vívott harc vitájának tárgya lett. Ennek keretében egyfelől Rosas, másfelől Skoda állt egymással szemben, mint a két fő ellenfél. Az eddig mindig újra említett Kleinnél Rosas aligazgató sokkal nagyobb mértékben felelős a Semmelweis