Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 43. (Budapest, 1967)

Könyvismertetés - Farkas Gyula—Dezső Gyula: A magyar antropológia bibliográfiája (1952-1964) (Kőhegyi Mihály) - M. Porcius Cato: A földművelésről. Latinul és magyarul. (V. Kovács Sándor)

Farkas Gyula—Dezső Gyula : A magyar antropológia bibliográfiája (1952 — 1964) Antropológiai Közlemények, 1965. 157-235. A magyar antropológusok munkájáról már több bibliográfia készült (Bartucz Lajos 1939, Balogh Béla 1939, Lipták Pál — Nemeskéri János 1956, Allodiatoris Irma 1958, Eiben Ottó 1960 és 1962, Farkas Gyula 1961). Ezek közül a mi szempontunkból Allodiatoris munkáját kell legjelentősebbnek tartanunk, de könyvében csak az 1952-ig megjelent közleményeket találhatjuk meg. Az utóbbi évtizedben viszont a magyar antropológia ez ideig legtermékenyebb szakaszának lehettünk szemtanúi és így indokolt, hogy ez a korszak külön is feldolgozást nyerjen. Erre hazai és külföldi vonatkozásban, de a társtudományok szempontjából is feltétlenül szükség volt. Az előttünk fekvő bibliográfia súlya megkívánja, hogy kritikai észrevételeinket sem hallgassuk el. Feltétlenül dicséretes és a jövőben is követendő a recenziók felvétele, hiszen ez a magyar antropológia külföldi és belföldi visszhangját tükrözi. Ez a felvétel azonban igen hiányos. Olyan művek ismertetésére való hivatkozás maradt el, melyekről 5 — 10 recenzió is napvilágot látott. Következetlenségnek tartjuk, hogy a régészeti irodalomból csak az ősrégészetiek kerültek a bibliográfiába. Azzal az indokolással maradtak le a többiek, hogy azok az archeológiai bibliográfiákban úgy is megtalálhatóak. Fellelhetőek azonban a régészeti feldolgozásokban az ősrégészeti közlemények is, sokkal nagyobb számban az itt felvettnél, a recenziók tekintetében pedig jóval bővebben. Az azonban kétségtelen, hogy az őskor viszonylatában van a legtöbb átfedés régészet és antropológia között. Ezt az indokolást el tudnók fogadni. Meggyőződésünk, hogy a jelenleg rendszertelenül és esetlegesen megjelenő antropológiai bibliográfia jó szolgálatot tenne a szakirodalom — közöttük az orvostörténelem — művelőinek, ha az évente rendszeresen megjelenne és 5 — 10 évenként kötetben is napvilágot látna. Ennek szerkesztésével valamelyik egyetemi intézet fiatal antropológus és könyvtáros gárdáját lehetne megbízni. (Kőhegyi Mihály) M. Porcius Cato : A földművelésről. Latinul és magyarul. Fordította és a jegyzeteket írta: Kun József. A latin szöveget gondozta: Szádeczky-Kardoss Samu. A bevezető tanulmányt írta: Maróti Egon. Bp., 1966. Akadémiai Kiadó, 323 1. (Görög és latin írók, 11.). Az antikvitás orvostörténeti adatainak zöme arab és görög eredetre vezethető vissza és viszonylag kevés benne az itáliai. Az általános európai irodalom helyzetének megfelelően ezt az állapotot tükrözi vissza ter-