Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 43. (Budapest, 1967)

Könyvismertetés - Raymond B. Fosdick: Die Geschichte der Rockefeller-Stiftung (Szodoray Lajos)

KÖNYVISMERTETÉS Raymond B. Fosdick: Die Geschichte der Rockefeller-Stiftung. Verlag A. Zettner, Wien, 1955. 270. oldal. J. D. Rockefeller sen. 1913-ban a világ emberiségének javára alapította meg a nevéről elnevezett alapítványt, mellyel elsősorban az egészségügyet és a köznevelést kívánta elősegíteni. A gondolat egyik barátjától, F. T. Gates baptista lelkésztől származik, aki nagy lelkesedéssel és temperamentummal igyekezett az idős Rockefellert befolyásolni, hogy adományait ne bízza a véletlenre, hanem tervszerűen segítse az egész világon a megjelölt célokat. A szegénységből magát Amerika egyik vezető multimilliárdosává küzdő idősebb /. Rockefeller már 1865-ben 1000 dolláron felüli összeget adományozott különböző jótékony célokra. Gates, aki később a nagy Rockefeller alapítvány vezetője lett, Oslermk az orvosi gyakorlatról szóló könyvét tanulmányozva javasolta Rockefellernek, hogy orvosi kutatóintézetet alapítson az egészséget fenyegető népbetegségek leküzdése céljából. Mindjárt kezdetben két olyan kiváló szakembert sikerült az alapítványnak megnyerni, mint H. Welch és S. Flexner profeszszorokat. Az Intézet 1903-ban már működött és elsősorban a világszerte elterjedt ankylostomiasis leküzdését tűzte céljául. Néhány évnek el kellett múlnia, míg a kevéssé művelt déli államok populatiója megértette az intézmény jelentőségét és Flexner, Buttrick és Rose doktorok vették át az intézmény vezetését. Flexner, mint kiváló egészségügyi szakember, Buttrick, mint nevelő és Rose, mint filozófus szerencsésen egészítették ki egymást az alapítvány nagy feladatainak megoldásában. Az alapítvány alapítólevelét az adományozó 1909-ben írta alá, és a Kongresszus a Szenátussal 1910-ben törvényesítette. A Kormányzóbizottság előbb az ázsiai elmaradott népek, így elsősorban Kína egészségügyén kívánt segíteni, ezen kívül a Bizottság mentalis hygiene, az alkoholizmus és a venereás betegségek kérdésével foglalkozott. Jó eredményekkel járt öt évi küzdelem után az ankylostomiasis elleni küzdelem, előtte a déli államokban a fertőzöttség főleg a gyermekek között 30 — 40% volt, és a benne szenvedők vérszegénységét és legyengülését okozta. Mindenekelőtt a lakosság között végeztek felvilágosítást e betegség jelentőségét illetően. A betegség elter jedettségére vonatkozóan fertőzöttségi térképek készültek. E bélférgesség mellett fog-