Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 43. (Budapest, 1967)

Tanulmányok — Közlemények - Somogyi Imréné: Gyógyszertár-vizsgálatok Tolna megyében 1844/45 évben

vételeit foglalta írásba. Ezt a fejezetet, tekintve, hogy nem túl terjedelmes, ugyanakkor a korra igen jellemző, és írójának számos éleslátásáról és a viszonyok igen alapos ismeretéről tanúskodó megállapítását tartalmazza, szó szerint közreadom. „A Megyében levő 10 gyógyszertár a népesség mennyiségének — ezt általában véve — megfelelnek, de nem egészen helyeztetésük által mivel a nagy Dombóvári járásban 43760 lakossainak csak egy gyógyszertár vagyon. De ezen járásban a köznép még nem igen szokott orvosi szerekkel élni, s így több gyógyszertár alig volna képes magát fenntartani. A mi a gyógyszertárok bírjogait illeti, erre nézve kívánatos volna, ha felsőbb helyről minél elébb bizonyos szigorúan határozott szabályok érkeznének, mellyek szerént nem csak a tár tulajdonosai, hanem a tárokra felügyellő főorvos és a törvényhatóságok is tudnák mihez magukat tartani. — Például szolgál a Paksi és Gyönki gyógyszertárok elkótyálás által való megvétele. Gyógyszerészeink nagyobb része újabb időkben csak gyógyszerárusokká lettek, mivel nem csak egyszerű, hanem vegytanilag összvetett szereiket külön is többnyire fűszerárusoktól veszik ; s pedig azoktól, kik leg olcsóbban adják el ; ők pedig — kikről a Státus jól gondoskodott — elegendő utános árszabály mellett azokat eladják. Tapasztalni pedig lehet, hogy azon fűszerészek által eladott szerek nem mindannyi készült tökéletesen, úgy hogy némelykor a leg egyszerűbb és közönséges áruszerek is, mint keserűsé nem az, hanem csudasó, kül tekintete pedig, olyan, hogy ha csak nem vegytanilag kémleltettetnek a jegeczek, azokat keserű sónak tartani lehetne. A gyógyszertár tulajdonosok közönséges panaszai a fűszerárusok ellen, kik alattomban, apródonként a leg felsőbb rendeletek daczára gyógyszereket árulgatnak. S ámbár már több esetekben tőlök a tiltott gyógyszerek elvétettek, még is mindig ujjakkal pótolják. — Ennek egyik oka az, hogy a gyógyszerészek a marhák számára írt gyógyszereket is — melyek közönségesen nagy mennyiségben kívántatnak — a N. M. Htt. Tanács által meghatározott árjegyzék szerint adják. — Véleményem szerint rajtok és a közönségen is volna segítve, ha a marhák számára kívánt gyógyszerek alább való árjegyzékkel határozva lennének. — A közönség nyerne így, mivel ugyan ezen szereket, mellyek kívántatnak, nyerne, s így a gyógyítás is biztosabb volna. — " Ebből, az összefoglaló helyzetképből, írójának több, igen nagy előrelátást bizonyító megállapítása érdemel figyelmet. így például, hogy felveti az ember- és állatgyógyászati szerek azonos árszabásának helytelen voltát. Számomra pedig az volt a legmeghökkentőbb,